Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
313 Tisztelt Országgyűlés! Már elöljáróban szeretném megnyugtatni az ülésteremben maradt nem nagy számú képviselőtársamat, hogy a rendelkezésre álló tíz percet nem fogom hitbéli elkötel ezettségem nyilvános megvallására felhasználni, mert ez a hely valóban nem erre a célra való, hanem a vita jellegének megfelelően inkább néhány gondolatot szeretnék felvetni a vallás, a vallásszabadság és az egyház fogalmi tartalmáról; a vallásszabadság és az egyházak nyilvántartásba vétele közötti összefüggésről. Végül szeretnék kísérletet tenni annak a fortélyos félelemnek az eloszlatására, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban a vallásszabadság veszélyeztetésének indokolatlan és alaptalan gyanúja igazga t. A fogalmi tisztázásokkal és meghatározásokkal röviden végezhetünk, hiszen a lelkiismereti, gondolati és vallásszabadság tartalmi elemeit az alkotmány, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény, az Alkotmánybíróság több határozata, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya részletesen és egyértelműen körülírja. Az is egyértelműnek tekinthető, hogy hazai jogunk egyháznak az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából létrehozott, önkormányzattal rendelkező közösségét nevezi. A vallás fogalmi meghatározása és pontos tartalmi körülírása kétségtelenül már nehezebb feladat, de feltételezésem szerint abban mindannyian egyetérthetünk, hogy vallásnak csak olyan vilá gnézet minősülhet, amely természetfelettire irányuló hitelvekkel rendelkezik, hiszen minden vallás alapja egy természetfeletti lénybe vetett hit - legyen az Jehova, Jézus Krisztus, Allah, Buddha, Mohamed vagy bárki más , és nem minősül alkotmányellenesnek az az elvárás sem, ha a tanok a valóság egészére irányulnak, és az erkölcsöt, valamint az emberi méltóságot nem sértő magatartáskövetelmények az emberi személyiség egészét átfogják. A fogalmi elemek tisztázása érdekében választ igényel az a döntő kérdés is, hogy vane összefüggés a vallásszabadság és az egyházak nyilvántartásba vétele között; és a vallásszabadságot korlátozzae az egyházkénti nyilvántartásba vétel hiánya vagy nem. (15.50) Az Alkotmánybíróság határozatainak fényében a két kérdésre egyértel műen a "nincs" és a "nem" a helyes válasz. Az Alkotmánybíróság 8/1993. számú határozata szerint ugyanis a közösségi vallásgyakorlás szabadsága nincs kötve semmilyen szervezeti formához. A másokkal együttesen történő vallásgyakorlásnak az alkotmányban bizto sított joga mindenkit megillet, arra való tekintet nélkül, hogy az együttes vallásgyakorlás jogilag szabályozott szervezeti keretek között vagy anélkül történike. A 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat pedig rögzíti, hogy az alkotmányból csak a vallá sgyakorlás olyan korlátozásának tilalma következik, amely kizárólag a vallásos meggyőződésre, illetve a vallásgyakorlásra vonatkozik. Nincs azonban akadálya annak - ami már idézetként elhangzott , hogy a jogalkotó a vallás és az egyházak sajátosságait fig yelembe véve alkossa meg azokat a jogszabályokat, amelyek a vallásszabadság alapvető jogát érvényre juttatják. A fogalmi kérdések tisztázása után próbáljuk tárgyilagosan megvizsgálni azt, hogy valóban szükség vane erre a törvénymódosításra vagy nem, a pon tosítás fogalmi tartalma azonose a szigorítással vagy nem, és a törvénymódosítással a kormány valóban egy szörnyű merényletre készülnee a lelkiismereti és vallásszabadság ellen. Olcsó dolog lenne a törvénymódosítás szükségességét azzal indokolni, hogy is merjük a három szocialista képviselőtársunk által benyújtott törvénymódosító javaslatot, amely elemeiben részben hasonló a kormány által most benyújtottal. Ennek az indítványnak az indokolása egyébként teljesen hivatkozik arra, hogy a módosítani kívánt tör vény valóban a rendszerváltozást megalapozó rendkívüli fontosságú törvények közé tartozik. Az Európai Unió parlamentjének, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állásfoglalása és ajánlása sem tartalmaz jogharmonizációs kötelezettséget. A vallá si, ezoterikus vagy spirituális csoportok illegális tevékenysége ellen inkább a meglévő jogi eszközök hatékonyabb bevetését javasolja, viszont az előzőekben már hivatkozott törvénymódosító javaslat és az
