Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
311 látja, hogy egyházi jogállás alatt megnyilvánulhatnak - még egyszer mondom - olyan közösségek, amelyek elsődlegesen és bizonyíthatóan semmifajta vallási tevékenységet nem folytatnak, csak ezzel a védett jogi státussal visszaélnek. Ezekn ek a kiszűrésére tenne kísérletet a törvényalkotó, amikor a törvény módosítását kezdeményezi, többek között azzal, hogy az ügyészségnek is némi szerepet adna ezen a területen, mert a jelenlegi jogszabályi keretek között az ügyészség álláspontja szerint is semmiféle lehetőséget számukra fellépésre nem adnak. A második kérdéskör, és erről kevés vita volt az emberi jogi bizottságban, ezért én is csak megemlítem: az egyházi belső jogi személy problematikája, ami itt ma bizonyára előkerül az általános vitában, d e ott csak jelzés értékkel került elő. A harmadik kérdéskör - amely megint csak egy izgalmasabb kérdéskör - az egyházak egyenjogúsága, amit a törvény deklarál, és az a tény, amit mindannyian tudunk, hogy az egyházaknak, amellett, hogy deklaráljuk ezt az eg yenjogúságát, nyilvánvalóan egészen más a társadalmi szerepük, és a társadalmi szerepükből adódó eltéréseket jó lenne, ha a törvényalkotó a törvényben is megfogalmazhatná - de törvényben. (15.40) Figyelmeztetjük az ellenzéki képviselőket arra - amit persze ők nagyon jól tudnak, és az emberi jogi bizottság vitájában is nyomatékot kapott az , hogy ma egyház és egyház között különbség tehető, megjegyzem, alkotmányosan; erre alkotmánybírósági döntések is vannak, és ez a különbségtétel kormányrendeletben is meg történik. Hiába ingatja Bauer képviselő úr a fejét, a klasszikus példát idézem. Tábori lelkészi szolgálat, egy kormányrendelet, megjárta az Alkotmánybíróságot, és alkotmányosnak bizonyult. A mi szabályozásunk - ha önök ezt elfogadnák - azzal járna, hogy ez t követően csak törvényben lehetne ezt a különbséget megtenni. Ilyen szempontból is védené a kicsi egyházakat. Tehát én azt kérem az ellenzéki képviselő hölgyektől és uraktól, hogy egy tárgyszerű vitát folytassunk le, mint ahogy ezt megkíséreltük az emberi jogi bizottsági ülésen, mert ez lenne méltó az Országgyűléshez, és nem a jelszavak pufogtatása. Az emberi jogi bizottság kormánypárti többsége és egyes ellenzéki képviselők (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) általános vitára alkalmasnak tartották a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kiss Gábornak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti, szintén ötperces időkeretben. DR. KISS GÁBOR , az emberi jogi, kisebbségi és vallásü gyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A szóban forgó törvényjavaslat bizottsági vitájának a történései némely pillanatokban igazolni látszottak a benyújtás célszerűségét vitatók aggályait; attól való f élelmüket, hogy az ellentétes állásponton lévők érvelése olyan irányt vehet, ami nem jó senkinek, se hívőnek, se nem hívőnek, az egyházaknak és a törvényhozónak sem. Jóllehet, a vitatkozó felek kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy nincsenek bántó szándékaik, mégis nyilvánvalóvá vált, hogy a törvényhozó céljainak, a törvényjavaslat egyes passzusainak eltérő megítélése, vitatása önmagában is értékminősítésre adhat ürügyet és lehetőséget. Annál is inkább, mert a szocialistaszabad demokrata oldalról e lhangzott kérdéseket, hogy tudniillik mi lehet a törvényhozó célja azzal, hogy kétharmados konszenzust el nem érő javaslatát előterjeszti, illetőleg, hogy mit akar demonstrálni javaslatának előrelátható elakadásával, kormányoldalról kendőzetlen nyíltsággal válaszolták meg így: "Ha nincs meg a kétharmados akarat, akkor miért visszük mégis a Ház elé? Ha a képviselő úr azt várta volna, hogy a köztisztviselők kimondják azt, hogy a demonstratív szándék is tekinthető értékként, ők ezt nyilvánvalóan nem mondják ki , én képviselőként ezt kimondom. Világosan látnia kell, felfogásom szerint, a társadalomnak, akik a
