Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3099 Végül is, az utolsó megjegyzésem, tisztelt Ház, az lenne, hogy amikor a magyar kormány azt az álláspontot foglalja el, hogy akkor kon zultálunk a törvényről, ha megvan a törvény szövege, és ha a szomszédok kérik, meggyőződésem szerint helyes álláspont, az egyedüli helyes álláspont, hiszen csak arról tudunk konzultálni, amiről kérdéseket fogalmaznak meg irányunkba. Valóban van különbség a konzultáció és az információadás között, a konzultációra is készen állunk. Azzal szeretném talán féligmeddig igazolni, hogy ez is egy talán elfogadható és helyes álláspont, hogy maga Dzurinda miniszterelnök úr is a közelmúltban úgy fogalmazott, hogy ha m ajd lesznek kérdéseik, akkor szeretnék, hogyha válaszolnánk. A szlovák miniszterelnöknek a kérdése pontosan erre vonatkozott. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jelen voltam a tárgyalások nagyon sok részén, és szeretném aláhú zni, hogy az az alapvető igénye a szomszédos államoknak, hogy ha vannak kérdéseik, akkor konzultáljunk velük. Ezért is ez a magyar kormány és a miniszter úr - ahogy itt elhangzott - hivatalos álláspontja. Meggyőződésem szerint semmilyen más ésszerű álláspo ntot nem képviselhetünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Szűrös Mátyás képviselő úr. DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hog y félreértés ne essék: én nem vagyok általában ellene a konzultációnak, csak ebben az esetben szinte borítékolni tudnám a választ. Aztán meg ha a kormány, mondjuk, a parlamenti tárgyalás előtt konzultált volna a szomszédos államokkal, akkor meg az lett vol na a kifogás. Nem helyes, ha a parlamenti tárgyalást megelőzte volna valamiféle mélyebb konzultáció, tájékoztatást pedig a magyar sajtóból lehetett meríteni. Aztán ott vannak a magyar szenátorok például a román és a szlovák parlamentben, meg lehetett volna őket kérdezni, hogy miről is van itt szó tulajdonképpen, mi készül. De ezt csak azért mondom, mert Bauer Tamás képviselő úr egy kicsit elragadtatta magát itt, hogy nagyhatalomként nyilatkozunk, aztán szájhősködés és így tovább. Ez nem illik ide. Én az ön nevét, képviselőtársam, ki se mondtam. Nem felel meg az sem a valóságnak, hogy egy kis ország konzultál, a nagy pedig tájékoztat. Kérem szépen, mi '89ben, amikor megnyitottuk a határt a német turisták előtt, tájékoztatá st adtunk Bonnban is, Berlinben is és Moszkvában; utoljára Moszkvában. Ezek mind nagyobb országok voltak, mint Magyarország. Eközben itt a déli hadseregcsoport nagyobb erőt képviselt, mint az összes magyar fegyveres erő együttvéve. Az NDK területén pedig 2 0 szovjet elit hadosztály állomásozott. Ez az egyik dolog. A másik pedig: a baloldalon is vannak népben, nemzetben gondolkodók, és emlékeztetném a jelen lévő képviselőtársaimat, hogy Nagy Imre az életével bizonyította, hogy bár ő baloldali politikus volt, az utolsó szó jogán is azt mondta: sorsomat a nemzet kezébe teszem le. Kérem szépen, nekünk vannak bizonyos kötelezettségeink az ország, a nemzet előtt, és azt hiszem, hogy ilyen szempontból célszerű ezt megközelíteni, és nem kellene eltúlozni bizonyos dol gokat. Kétségtelen, hogy van az álláspontokban különbség, de ezt tudomásul kell venni, és nem minősíteni a másikat, hanem érvekkel próbáljuk egymást meggyőzni. Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést, hogy hosszabb voltam két percnél. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekle r Ferenc) : Bauer Tamás képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már az államtitkár úr nem zárszóként, hanem fölszólalásként mondta el azt, amit mondott, akkor egyetlenegy megjegyzést tennék. T udok példát mondani ennek az
