Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
3092 juttatni. Ezt ugyan megkapták a képviselők; mi megkaptuk és tudjuk, hogy ennek milyen költségvetési kihatása van. De jó lenne tudatni a magyar társadalommal, itt arról van szó, hogy egy magyar állampolgárra vetítve ez csak néhány száz forintba kerül. Azt hiszem, ezeket a költségeket minden határon belül élőnek el kell tudni viselnie. Én is azt szerettem volna mondani, amit Vastagh képviselő úr már az előbb elmondott, hogy nagyon sok rendeletre van szükség, és jó lenne ezeket a rendeleteket minél előbb látni. Arról én most már nem akarok vitát nyitni , hogy konzultáció volte vagy nem volt, szükséges volt vagy nem, egy biztos: senkinek nem jó, azt hiszem, a törvény működésének sem jó, ha az Európai Unió vezetői úgy nyilatkoznak, ahogy nyilatkoztak. És az sem jó, hogy az érintett szomszédos államok úgy nyilatkoznak, ahogy nyilatkoznak. Tehát azt hiszem, még most sem késő; úgy tudom, a már érvényes, más nyelvekre lefordított törvény elkészült. Azt hiszem, ezekre a konzultációkra még most sincs késő, még elébe lehet menni néhány problémának. Végezetül azt szeretném még elmondani, nagyon fontosnak tartom a parlamenti ellenőrzést, fontosnak tartom, hogy folyamatosan kísérjük figyelemmel ennek a törvénynek a sorsát. Ha szükséges, akkor próbáljunk korrigálni ott, ahol erre szükség van. Ezzel lejárt a rendelkezé semre álló idő is. Azzal szeretném befejezni, hogy ezt a törvénytervezetet támogathatónak vélem. A részletes vitában természetesen néhány konkrét dologra még ki fogunk térni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! - és természetesen mindazon polgárok a határokon kívül, belül, akik ezt a vitát még ebben a késői órában is valamilyen módon követni tudják. Még körülbelül 35 perc van arra, hogy elmondhassuk azt, ami ma már egyszeregyszer elhangzott ebben a Házban, hogy ma május 9e, Európa napja van. Ha egy pillanatig belegondolunk abb a, hogy mit is ünnepel ilyenkor Európa, nagyon sok mindent elmondhatnánk, de egy dolgot valószínűleg mindenki, akinek ehhez az ünnephez lelkileg vagy bármilyen értelemben köze van: ezen a napon ünnepeljük az európai vívmányokat. Azt gondolom, ehhez képest a mai parlamenti vitanap nem annyira az európai vívmányok valamiféle tiszteletét tükrözi, hanem sokkal inkább a magyar vívódások képét látjuk. Amikor európai vívmányokról beszélünk, akkor a külügyminiszter úr talán különösen meg tudja erősíteni, ezek úgy j öttek létre, hogy az azokban érintettek valamennyien egyetértettek. A konszenzuális döntéshozatal Európa lényege, ezt pedig mindenféleképpen párbeszéd előzi meg. Itt utalnék arra, hogy ma már egyszer belebonyolódtunk abba a problémába, hogy a diplomáciában kétféle fogalom van, az egyeztetés meg a tájékoztatás; azért tájékoztatni alapvetően akkor szoktak, amikor egy adott ország a saját területén valamit csinál, ami esetleg érdekelheti a szomszédokat. Ezzel szemben, ha egy ország egy másik ország területén ó hajt valamit csinálni, azért elég bizonyosan állíthatjuk, hogy ott nem elég a tájékoztatás, ott bizony illik egyeztetni. Ezen túlmenően még azt is szeretném itt hozzátenni, hogy ha a történelemkönyveket fellapozzuk, netán a jegyzékek világába is belebonyol ódunk, akkor rögtön látjuk, hogy tájékoztatni leginkább általában a nagyhatalmak szokták a nagyon pici országokat. A pici országok pedig nagyon nagy lendülettel szoktak egyeztetni a saját érdekükben. Ebből az ember azt gondolná, hogy Magyarország, afféle n agyhatalmi allűrökkel, szinte valamennyi szomszédjával, talán nem a legszerencsésebben viselkedik. (23.30)
