Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
310 együttműködések lehetőségének megnyitásáról van szó, az állam az egyházak eltérő társadalmi szerepét figyelembe veheti, és indokolt is figyelembe vennie. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen ismerem azokat a tiltakozásokat, melyeket néhá ny kisebb egyház megfogalmazott a törvénymódosítással kapcsolatban, ám szilárd meggyőződésem, hogy javaslatunk egyetlen ténylegesen vallási tevékenységet folytató közösség jogait sem csorbítja. Közös felelősségünk, hogy csillapodjék az a túlfűtött hangulat , amely léptennyomon és oktalanul a vallásszabadság korlátozásával riogat, és ily módon nem teszi lehetővé azt a korrekciót, amely kiszűrné a visszaéléseket. Ellenállunk minden olyan kezdeményezésnek, amely csorbítaná a vallásszabadságot, legyen szó bármi lyen nagy, régi vagy új és kis létszámú közösség szabadságáról. Hozzá kell tennem, hogy számos kisebb egyház kifejezetten támogatta elképzeléseinket, melyek kialakításában az egyházakkal folytatott széles körű egyeztetés mellett bevontuk a legnevesebb és l egelismertebb vallásszociológusokat és szakértőket is. A törvényjavaslatról folytatott többszöri és legutóbbi hatpárti egyeztetés bizakodásra okot adó, konstruktív légkörben zajlott. Az ottani megállapodásunk szerint az elérendő kompromisszumot módosító in dítványokkal közelítjük meg. Arra kérem önöket, hogy hasonló konstruktivitással segítsék elő, hogy a törvény módosítása az imént vázolt célok jegyében mindannyiuk érdekében megvalósulhasson. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Hargitai Jánosnak, az emberi jogi bizottság előadójának, ötperces időkeretben. DR. HARGITAI JÁNOS , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója : Köszönöm a sz ót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ezt a miniszteri tárgyszerű expozét hallva, a jelen lévő országgyűlési képviselők leckéje az, hogy ilyen tárgyszerűség mellett folytassák le ennek a törvénynek az általános vitájá t, nem megismételve azt a vitát az emberi jogi bizottságban, ami, azt gondolom, kevésbé volt tárgyszerű, és indulatokat gerjesztett. Mi, kormánypárti képviselők azt gondoljuk, hogy az 1990. évi IV. törvénynek, az alaptörvénynek a beterjesztett módosítása n em indokolja azt, hogy indulatok hatalmasodjanak el rajtunk. Nyilvánvalóan vitázni csak akkor fogunk tudni - és ezt kíséreltük meg az emberi jogi bizottságban is , ha érvek érvekkel hadakozhatnak. Ha elbeszélünk egymás mellett, és erre is sokszor volt kís érlet, ott a bizottsági ülésen is, s a kormánypárti képviselőknek olyan érvek ellen kell hadakozniuk, amelyek nem fogalmazódnak meg ebben a törvénytervezetben, akkor biztos, hogy nem értünk szót egymással. A kormánypárti képviselők elsősorban azt vizsgáltá k, hogy szükség vane a törvény módosítására, hisz másik oldalról előszeretettel hallani azokat az érveket, hogy nincsenek bírósági precedensek, amelyek azt láttatnák velünk, hogy ezen a területen nagy a visszaélések lehetősége, s ezért árnyaltabb szabályo zásra van szükség. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy a szabályozás ma olyan, amit az 1990. évi IV. törvény hozott, azaz a nem szabályozott viszonyok adják, hogy itt gyakorlatilag bírósági precedenseket nem tudunk produkálni. Mi komolyan gondoljuk azt, hog y az állam ennél a törvénynél úgy járt el, amikor az egyházi jogállást szabályozta, hogy érdemben nem szabályozott semmit, csak eljárásjogi kérdéseket, és ezért nyilvánvalóan nincsenek is bírósági precedensek. Mi az, amire most a törvényalkotó itt kísérlet et tesz? Három problémakör köré csoportosíthatók azok a kérdéskörök, amiket a törvényalkotó itt megoldani akarna. Mi azt gondoljuk és azt valljuk, azt érzékeljük, hogy nem vallási tevékenységet folytató szervezetek is megkaphatják az egyházi jogállást, és ezt aggályosnak tartjuk. Nem a nagyegyházak, nem a történelmi egyházak védelme érdekében tartjuk aggályosnak, mert ők nem szorulnak védelemre, sokkal inkább a kicsik érdekében is aggályosnak tartjuk, amelyek erre a védelemre rászorulnak. A társadalom számá ra irritáló, ha azt
