Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
3088 Két dologról szeretnék még szólni, ugyan a részletes vitában fognak szóba kerülni olyan módosító indítványok, amelyek egyrészről megpróbálják csökkenteni azoknak a törvényhelyeknek a számát, amelyek mindannyiunk számára nagyon i smerősek lehetnek, hiszen nagyon sok helyen találkozunk azzal, hogy ezt vagy azt a kérdést majd külön jogszabály rendezi. Tehát mi ezt szeretnénk csökkenteni. Ez egy tendencia, ha úgy tetszik, tendenciózus a viszonyunk ebben a tekintetben a törvénytervezet hez. Azonban van egy másik tartalmú viszonyunk is, az pedig arról szól, hogy mindaz, amit Magyarország a rendszerváltás óta, tehát az elmúlt 1011 évben meghonosított, kialakított és intézményesített mint támogatási formát, amely kimondottan a határokon tú l működik, és az ott történő tanulást, boldogulást, egzisztenciateremtést szolgálja és mindenféle kedvezményt ott, helyben kíván adni, hogy tehát ezeket az intézményesült támogatási formákat a hozzá tartozó szervezetrendszerrel intézményesítsük. Azaz lehet őséget látunk arra és szükségét is látjuk annak, ha már ebbe a szakaszba érkeztünk, hogy törvényt tudunk alkotni mindazokról a kérdésekről, amelyek a gyakorlatát adják a magyar állam alkotmányos felelősségvállalásának, akkor ebbe helyezzük be azokat a rend szereket, amelyeket az elmúlt tíz esztendőben kialakítottunk. Ezt azért említem meg külön, mert ugyan lehet ezt majd a módosító indítványoknál külön is indokolni, de két tekintetben politikai jelentőségű dolognak tartom azt, hogy ha lehet, alakuljon ki egy etértés két dologban. Az egyik dolog az, amit úgy szoktunk nevezni, hogy azoknak a bizonyos alapítványoknak az ügye, amelyek valóban hosszú idő óta ilyen célokat támogatnak határokon túl, itt az Illyés Közalapítványra, az Új Kézfogásra gondolok, és nem sor olom végig, kikre gondolok, valamennyien tudjuk ezt, hiszen olyanok ülünk itt, ebben a teremben - egyfelől sajnos, hiszen ez jelenti a jelenlévők számosságát vagy szűk számosságát is , akik tisztában vannak ezekkel a kérdésekkel. A másik ilyen kérdés a Ma gyar Állandó Értekezlet törvényben megfogalmazott intézményesítése, és itt találkozni fognak olyan módosító indítványokkal, amelyek éppenséggel nem csak hogy elhelyezik a Magyar Állandó Értekezletet mint olyan intézményt, amelyet a magyar politikai közélet megalkotott Magyarországon, együtt, ha úgy tetszik, ez egy nemzeti teljesítmény. Egyfelől ezt a szervezeti intézményes építményt szeretnénk elhelyezni a törvényben, másfelől szeretnénk a számára olyan hatáskört vagy kompetenciát definiálni, amely kapcsán úgy érezzük, hogy akkor szervesül jól, és akkor teremthető meg ennek a társadalmi és a politikai támogatása a megfelelő mértékben, ha ezeket a - ha úgy tetszik - szerepeket és kompetenciákat ez a Magyar Állandó Értekezlet gyakorolni tudja. Azért is mondom ezt végül, mert én is egy szakbizottság tagja vagyok, a kulturális szakbizottságé, és szakmai kérdésekről ugyan nem akarok most szólni, hiszen az a részletes vita kérdése, azt azonban szeretném megjegyezni, hogy istenigazából ez a szakbizottság jobb sorsra lenne érdemes egy ilyen törvényelőkészítő fázisban is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hiszen két dolog történt: volt egy ötletroham, ahol meghallgattuk a határon túliakat, hogy mit szeretnének benne látni, aztán azóta világo s és korrekt visszajelzés nem volt, és ennek a dolognak a második fordulós vitája nem történhetett meg. Azt szeretnénk, ha úgy intézményesülne a MÁÉRT és a szakbizottságai, hogy eleven és hasznos élet folyjon ezeken a fórumokon. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZPfrakció soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Vastagh Pál képviselő úr következik, a szocialista frakcióból. DR. VASTAGH PÁL (MSZP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Valóban, néhány észrevétellel szeretnék most már hozzájárulni a vitához. Az est folyamán sokszor szóba került, hogy érdemese, kelle tájékoztatni vagy konzultálni - lényegében mindegy, hogy milyen kifejezést használunk , számomra ebben az a mértékadó és az az irányadó, hogy a tájékoz tatás és a konzultáció mennyiben szolgálja azoknak az érdekét, akik miatt ez a törvény megszületik. És ha a
