Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
3084 BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Szabó Vilmos hozzászólásából az derül ki, hogy ennek a törvényj avaslatnak a tárgyalásánál egy lényeges alapszempont, hogy a szomszédságpolitika alatt azt értjük, hogy a környező országokkal ápolt jó és baráti viszony az, ami fontos, és ennek tulajdonítunk elsőbbséget azon alkotmányos kötelességünkhöz képest, amely sze rint a határon túli magyarokért felelősséget kell éreznünk. Én az elmondottakból nem azt éreztem ki, hogy mindkettőt azonos súllyal kell vagy netán elsődlegesen ezt az alkotmányos felelősséget kell teljesíteni, hanem ennek a bizonyos jószomszédi viszonynak az ápolása előbbre való egy ilyen alkotmányos kötelezettség teljesítésénél. A nem nacionalistának és nem populistának minősített román kormányfő tette azt az eléggé populista kijelentést - amit már itt említettem , hogy egyszer arra ébredünk Erdélyben, h ogy 7 millió magyar van. Nos, ez a kijelentés számomra azért teszi kétségessé az előzetes konzultáció szükségességét és sikerét, mert ebben valami magyarokkal való riogatás jelenik meg. Azt, hogy már a közös álláspont kialakítására törekednének egy még nem létező törvénnyel kapcsolatban a körülöttünk lévő országok, szinte jelképesen mondva mintegy KisAntantszerveződést érthetnénk alatta. Természetesen reméljük, hogy ez nincs így. Reméljük azt, hogy amikor megismerik a törvényjavaslatot, ezek az aggodalmak természetesen megoldódnak. Úgy gondolom, Szűrös Mátyás megfelelő, több évtizedes diplomáciai tapasztalatai és ezen a téren meglévő ismeretei alapján fejtette ki azt a véleményt, ami a konzultáció és a tájékoztatás szükségességére vonatkozik. Azt hiszem, e zt mértékadónak tekinthetjük. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt, akit majd Kocsi László úr követ. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt a vita vége felé vissza akarok térni arra a kérdésre, hogy miért van szükség Magyarországon erre a törvényre. Ha ezt a kérdést feltesszük, akkor erre alapvetően két választ tudok adni. Úgy gondolom, a kérdésre adott válasz moráli s szempontokkal is indokolható, és úgy gondolom, Magyarország gazdasági érdekével is indokolható. Aki járt már a határon túli magyarlakta régiókban, járt már Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban, úgy gondolom és ez az általános tapasztalatom, hogy másképp látja ezt a kérdést, megváltozik a szemlélete. Elég ehhez átélni kisebb történeteket is, elég szembesülni azzal, hogy néhányan több tíz kilométerrel többet hajlandóak csak azért autózni, hogy magyar MOLkútnál tankoljanak, vagy elég elmenni, mondjuk, Kall ós Zoltán népzenegyűjtő válaszúti kúriájába, ahol látjuk azt, hogy beépítették a tetőteret, elég puritán körülmények között ágyakat helyeztek el hihetetlen sűrűséggel egymás mellett, azzal a szándékkal, hogy hamarosan oda gyermekek fognak költözni. Igazán akkor szívszorító ez a történet, amikor megtudjuk, hogy ide 6 és 10 év közötti gyerekeknek kell költözniük, azért és csak azért, hogy magyar nyelven, az anyanyelvükön tanulhassanak. Nagyon sok hasonló történet van; Kőhalomban például szintén egészen hasonl ó a helyzet, de nagyon sok helyen Erdélyben és másutt is szembesülhetünk azzal, hogy például a magyar hagyományok, a magyar népzene, a magyar néptánc mit jelent a határainkon túl élő magyarok számára. Déván van egy ferences árvaház, tulajdonképpen az egyet len magyar nyelvű árvaháza Erdélynek. Itt is hihetetlen dolgokat tapasztalunk, de az egyik legszomorúbb történet, amikor elmondja a szerzetes atya azt, hogy aki nem ide kerül magyar nyelvű árvaként, az gyakorlatilag minden kapcsolatát elveszíti az anyanyel vével, és rengeteg magyar anyanyelvű árva gyerek van a különböző román nyelvű árvaházakban, és bizony az a szomorú helyzet, hogy sok gyerek érkezett ezekből az árvaházakból hozzájuk, akik már elfelejtettek magyarul, és románul sem tanultak meg. Nos, aki il yen
