Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ROCKENBAUER ZOLTÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója:
309 francia, osztrák, belga, brit, svájci törvényhozásnak is szembe kellett és kell néznie az utóbbi években hasonló súlyos problémákkal. Az alkotmány értelmében az egyházak az államtól elválasztva működnek. Az egyháza knak nem felügyeleti szerve sem a parlament, sem a kormány, sem a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Ez így is van rendjén. A jelenlegi szabályok azonban akkor sem teszik az ügyészség számára lehetővé a helyzet tisztázását, ha egy adott egyház működ ésének törvényességével kapcsolatban jogos aggályok merülnek fel. Ez pedig olyan csapdahelyzetet teremt, amely a társadalmat védtelenné teszi szinte minden, úgynevezett egyházi köntösben jelentkező visszaéléssel szemben. Horribile dictu, bármely befektetés i csoport hozzájuthat bizonyos adókedvezményhez, ha magát vagy egy részlegét egyháznak minősíti. Bárki, aki nem rendelkezik sem orvosi, sem természetgyógyászi papírokkal, egyházként ellenőrizhetetlen és egészségügyi szempontból veszélyes gyógyító praktikák at folytathat. Mindez joggal irritálja a társadalom nagy részét, ráadásul a jogtisztelő egyházak tevékenységét is beárnyékolja. (15.30) Leginkább éppen azon kisegyházakét, akiktől távol áll bármi csalárd tevékenység, akik ha kis létszámú közösségekben is, de valóban vallási alapon és vallási célokért munkálkodnak. A jogi kiskapuk bezárása éppen hogy nem ellenükre, de az érdekükben is történik. A most tárgyalandó módosítások első csoportja éppen ezért az egyházként való nyilvántartásba vétel szabályain válto ztatna. 11 évvel ezelőtt a jogalkotó láthatóan nem számított arra, hogy adott esetben nem vallási jellegű csoportok is egyházként nyilvántartásba vetethetik magukat. Biztos vagyok benne, hogy sem az akkori, sem a mostani parlament törvényhozói nem helyesel hetik, ha valamely egyéb, például gazdasági célra alakult csoport, egyházként bejegyeztetve magát, részesülhet az egyházaknak fenntartott kedvezményekből. Helyes és a vallásszabadság elvének megfelel, ha e sajátos jogi státus minden vallási közösség számár a igénybe vehető. Azonban ugyanezen okból megkövetelendő, hogy csak és ténylegesen vallási közösségek vehessék igénybe az egyházi státust. A bejegyzés és az esetleges visszavonás tehát nem létszám vagy egyéb paraméterek, hanem kizárólag a tartalmi kritériu mok tényleges érvényesítésén keresztül történne. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyházi státust csak a valóban vallási tevékenységet folytatók kaphatják meg, továbbá azt is jelenti, hogy a vallási természetű tevékenységgel felhagyó, illetve törvény sértést elkövető úgynevezett egyházakat az ügyészség keresetére a bíróság törölheti. Az ügyészség, illetve a bíróság ezentúl sem fogja meghatározni, hogy mi vallás és mi nem. Ezentúl sem fogja a tanok milyenségét mérlegelni - nem is tehetné. Nem vallás és vallás szembeállításáról, nem tanok és ellentétes tanok összevetéséről van szó, hanem vallási közösség, azaz egyházi szervezet és pénzügyi vállalkozás, egyház és nyilvánvalóan üzleti célok megkülönböztetéséről. Ez a különbségtétel az alaptörvény szellemébő l fakad; összecseng az Alkotmánybíróság határozatával, amely az egyházak nyilvántartásba vételével kapcsolatban megállapította: "Az állam határozza meg, hogy magánszemélyek részére milyen feltételekkel, milyen jogi személyek létrehozását teszi lehetővé. Er re nézve az alkotmányból sem kötelezettsége, sem döntésének korlátja nem adódik." Azaz a törvényhozás e kérdésben széles mozgástérrel rendelkezik. Összefoglalva: minden ténylegesen vallási szervezet számára hozzáférhetővé kívánjuk tenni az egyházi státust, hiszen ezzel jár az a sajátos autonómia, amire a vallási közösségek az alkotmány alapján igényt tarthatnak. Ugyanakkor ki akarunk zárni e státusból minden olyan szervezetet, amely elsődlegesen nem vallási célok érdekében jött létre. A javasolt módosítások második csoportja pontosítja a különböző egyházi jogi személyek fogalmát, meghatározza azt, hogy milyen célból hozhatók azok létre, és pontos szabályokat ad a visszaélések esetén követendő eljárásról. S végül a módosítás egyértelművé tenné, hogy a jogalko tó milyen körben és milyen szempontok szerint veheti figyelembe az egyházak közötti különbözőségeket. Az egyházak egyenjogúak, és az állam számára minden egyház szabadsága egyformán érték. Ugyanakkor, amikor kedvezmények biztosításáról vagy az intézményes
