Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - ROCKENBAUER ZOLTÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója:
308 mert valaki igénybe veszi, az még nem jelenti azt, hogy száz százalékig veszi igénybe; attól még igénybe veszi, ha csak bizonyos mértékben is. (Béki Gabriella: Érdemes elolvasni!) Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Több felszólaló nem jelentkezett. Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnake válaszolni a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak válaszolni az elhangzottakra. Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlé s! Most soron következik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája . Az előterjesztést T/3621. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3621/12. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Rockenbauer Zoltánnak, a nemzeti kulturális örökség miniszterének, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 20 perces időkeretben. ROCKENBAUER ZOLTÁN , a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint egy évtized telt el a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény elfogadása óta. Tíz esztendővel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán, de még a szaba d választások előtt valóban nagy jelentőséggel bírt, hogy a vallásszabadság és az egyházak szabad működése ezen törvény erejénél fogva végre Magyarországon is kiteljesedhetett. Az eltelt idő azonban megmutatta, hogy a legjobb szándékkal és a legtermészetes ebb emberi jogok biztosítására születő törvényeknek is lehet fogyatékossága, ami jobbára az alkalmazás során mutatkozik meg, már önmagában annak a ténynek a következtében is, hogy az elmúlt tíz esztendőben olyan jelenségekkel kellett szembesülnünk, amelyek azt megelőzően Magyarországon teljesen ismeretlenek voltak, így 1990ben a jogalkotók nem is számolhattak velük. Az eltelt időszakban korábban soha nem tapasztalt vallási sokszínűség alakult ki. Az új vallási mozgalmak megjelenése a jogalkotást és a jogal kalmazást is új kérdések elé állítja. A vallási sokszínűség a demokratikus társadalom velejárója, azonban a demokratikus társadalomnak - állampolgárai érdekében - egyúttal hatékony védelmet kell biztosítania mindazokkal szemben, akik a szabadsággal visszaé lnek. A hazánkban megjelent vagy létrejött új vallási közösségek döntő többségének működése aggodalomra nem ad okot. Legtöbbjük - ha különböző mértékben is - a társadalom számára hasznos, közösségteremtő, szociális, karitatív szereppel bír. Ugyanakkor olya n csoportok is megjelentek, amelyek vallási jellege és működésük törvényessége meglehetősen kétes, sőt egyes csoportok kifejezetten nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a Magyar Köztársaság számára a Nemzetbiztonsági Hivatal szerint. Nem egyedülálló jele nségről van szó; mint közismert, a német,
