Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
3062 De térjünk vissza a csángókhoz! Az előttünk levő törvényjavaslat hatalmas esélyt ad arra, hogy e néprészünk, mely a történelmi Magyarország határain is kívül él, élni tud azokkal a kedvezmé nyekkel, amelyekkel jobb helyzetben levő erdélyi vagy felvidéki társai. Talán megmenthető lesz nemzetünk számára e csodálatos kultúrájú népcsoport. Azt hiszem, e cél érdekében a polgári kormány eddig is nagyonnagyon sokat tett és tesz jelenleg is. Sokszor hallani, hogy a magyarországi társadalom nem támogatja a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat elfogadását. Talán ezt azért is gondolom másként, mert nagyszüleim mindannyian a jelenlegi otthonunktól ezer kilométerre fekvő, cs odálatos hangzású Istensegítsen és Józseffalván születtek, nőttek fel s kötöttek házasságot. De a mi családunk nem egyedüli a körzetemben, aki gondolataiban és álmaiban, rokonaiban és ismerőseiben kötődik a trianoni határokon túli területekhez. A bonyhádi választókörzet közel 40 százaléka bukovinai vagy erdélyi székely vagy felvidéki magyar. A közvéleménykutatás adatai is azt mutatják, hogy a hazai lakosság többsége támogatja a törvény elfogadását. A másik sokszor felvetődő kérdés, mit szólnak az úgyneveze tt státustörvényhez Európa és a környező, sokszor kisantanti reflexszel reagáló országok. Nos, Európa számos országa segíti a más államok területén élő nemzettársait. De talán számunkra jelen kérdésben fontosabbak a szomszédok. Összességében megállapíthat juk, hogy bár a környező országok ilyen jellegű jogszabályai különböznek a magyar tervezettől, számos hasonló elemet és jogelvet tartalmaznak, ezért jogos hivatkozási alapul szolgálnak. Mindhárom, román, szlovák, lengyel jogszabály jogviszonyt létesít az a nyaállam és egy másik állam állampolgára között vagy azáltal, hogy államigazgatási eljárás keretében számukra egy igazolványt ad ki - például a szlovák és a lengyel , vagy azáltal, hogy támogatást nyújt számukra szülőföldjükön - román. A Külügyminisztériu m, illetve a konzulátusok vesznek részt az államigazgatási eljárásban. A jogosultakat nyilvántartják, igazolványt kapnak. A szlovák és a lengyel megoldás az igazolvány tulajdonosának alanyi jogon biztosít egyes kedvezményeket az anyaországban. A szlovák és a lengyel jogszabályból eredő jogok kiterjednek a jogosult hozzátartozójára is, konkrétan 15, illetve 18 év alatti gyermekére. Hasonló a biztosított kedvezmények köre. Munkavállalási, oktatási kedvezmények, beutazási, tartózkodási és az orvosi ellátásban biztosított kedvezmények; a szülőföldön kisebbségi tannyelvű oktatás támogatását célzó akciók, kulturális és művészeti akciók, illetve egyéni segélyezések rendkívüli egészségügyi helyzetekben. A támogatásokat és adminisztrációs költségeket költségvetési fo rrásokból fedezi a román törvény. A román törvényben szerepelnek más államok területén igénybe vehető támogatások a Romániával mint anyaországgal fennálló jogviszony alapján. A törvénytervezet nem fog feszültséget kelteni. A szomszédos államokban élő magya r közösségek a békés megoldások, a jogállamiság, a piacgazdaság és az integráció mellett foglaltak állást, amivel nagymértékben hozzájárultak a szomszédos országok és az egész régió stabilitásához. Erre kiemelkedő példa a romániai, szlovákiai és jugoszlávi ai magyar szervezetek kormányrészvétele. A törvény elősegíti a határ menti együttműködést, amely etnikai származástól függetlenül hasznos az ott élő közösségek számára. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra k övetkezik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! 1981ben családommal erdélyi úton voltunk, akkor hároméves kisfiunk váratlanul rosszul lett, belázasodott, és a Királyhágó és Kolozsvár között egy faluban álltunk meg, segítséget kértünk, kaptunk. Hosszabb időt töltöttünk el egy házban, és amikor továbbindultunk, azon kívül, hogy a nálunk levő, ajándéknak szánt alapélelmiszerekből igyekeztünk nyilván gesztusértékűleg és nem fizetségként ha gyni az ott lakóknak, megkérdeztük, ha
