Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
304 általános vitára történő bocsátását helyeslem, és kisebb módosításokkal a javaslatot elfogadásra ajánlom. Végezetül pedig nagyon kérem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy most tegyék félre különféle lekicsinylő megjegyzéseiket. Sokszor az az érzése m, hogy próbálunk egyegy problémára megoldást találni, és akkor az ellenzék mindig keres a megoldásra egy problémát. Jó lenne ezen túl lenni, és valóban a családok érdekében, a jövő érdekében ezen a területen egységesen megszavazni ezt a javaslatot. Köszö nöm szíves figyelmüket, türelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! N em terveztem eredetileg felszólalni ma a vitában, mert azt gondoltam, a vita a benyújtott törvényjavaslatról fog szólni, és amit a benyújtott törvényjavaslatról gondolunk, azt Béki Gabriella kitűnően elmondta felszólalásában. Mindjárt Selmeczi Gabriella mi nt előterjesztő azzal kezdte, hogy átfogóan ismertette a Fidesz felfogását arról, hogy mi minden bűnt követett el az előző kormány, és hogyan próbálja ezt helyrehozni a jelenlegi, aztán a kormánypárti felszólalók ezt folytatták, folytatta ezt Csáky András, folytatta Koltai Ildikó. Ezek után nem tehetjük meg azt, hogy ha már ők belehelyezték a kérdést a maguk családtámogatási filozófiájába, akkor mi nem követjük őket ebben. Kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy noha Koltai Ildikó azt gondolta, ez támadhatatlan , vitathatatlan, nincs ennél jobb, mégiscsak el kell mondanunk, lehet gondolkodni azon, hogy az, amit a kormánypárti képviselők javasolnak, és amibe ezt beleépítik, amibe ezt belegondolják, vajon tényleg a legjobbe. Kökény Mihállyal is kell vitatkoznom eg y ponton, ő ugyanis azt mondta, hogy ennek a javaslatnak semmi köze nincs a Bokroscsomaghoz. Ebben téved Kökény Mihály, ugyanis a Fidesznek és a fideszes képviselőknek nem lenne módjuk azon törni a fejüket, hogy hogyan és milyen módon lehet többletpénzeke t osztogatni a választóknak, ha nem lett volna Bokroscsomag. (15.10) És ha nem növekedne a magyar gazdaság, ha nem lenne most már ötödik éve évi 5 százalék körüli növekedés, akkor Selmeczi Gabriellának és Koltai Ildikónak nem lenne módja erre. (Dr. Horvát h János: A Bokroscsomag ellenére.) Horváth képviselő úr téved, ha azt mondja, hogy a Bokroscsomag ellenére (Dr. Horváth János: Bauer képviselő úr téved.) , Horváth képviselő úr nézzen körül KeletEurópában, és keressen olyan országot, ahol gazdasági stabi lizáció nélkül van gazdasági növekedés. Vegye elő a statisztikai évkönyveket, és látni fogja, hogy nem talál ilyen országot, Horváth képviselő úr. (Dr. Horváth János: Képviselő úr, tévedni tetszik!) (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Ha azonban tudomásul vesszük azt, hogy most már van gazdasági növekedés - hála annak, ami korábban történt , akkor még mindig nem mondhatjuk azt, hogy bármi jó, ahol osztunk, akkor még mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy hogyan helyes tá mogatni, hogyan helyes osztani. Bizony, kedves képviselőtársaim, akkor eljutunk ahhoz a kérdéshez, ami ebben a vitában is előkerült, amivel Selmeczi Gabriella kezdte, hogy azt állította, hogy a Fidesznek minden gyermek érték. Ugye, ezzel kezdte a képviselő asszony? Nos, akkor emlékezzen vissza arra, hogy tegnapelőtt itt, az Országgyűlésben mit is mondott a jelenlegi miniszterelnök; egyébként megismételve azt, amit a Vigadóban mondott, és amit két éve egyfolytában mond. Azt mondta a miniszterelnök, hogy a cs aládok helyzete meghatározza, hogy milyenfajta formában érdemes segítségükre sietni, és kettéosztotta a magyar társadalmat, a magyar családokat, a magyar gyerekeket. Azt mondta a jelenlegi miniszterelnök: "Vannak olyan családok, akik az elmúlt tíz évben eg y, az ő szemükben már sikeresnek mondható életszínvonalat értek el, és attól tartanak,
