Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
303 látná el az ehhez fűződő kötelezettségeket. Ezt a törvényjavaslat ot csak helyeselni lehet, mind humánpolitikai meggondolásból, de népesedéspolitikai megfontolásból is. Milyen problémák vetődhetnek fel a törvényjavaslat életbe lépése esetén? Erről kívánok röviden szólni, hiszen a mellette szóló érveket Csáky András, az e gyik előterjesztő, a Magyar Demokrata Fórum képviselője korábban részletesen elemezte, elmondta. Milyen problémák vetődhetnek fel? Az egyik ilyen következményre, arra, hogy emiatt esetleg észrevétlenül nagyszülői felelősséggé válik a gyermeknevelés, gondol a törvényjavaslat, és leszögezi mint alapkövetelményt, hogy az ellátott gyermek csak napközben, csak átmenetileg kerülhet ki a szülői környezetből, azaz nem kerülhet hetekig, hónapig távolra a szüleitől vagy nevelőszüleitől. Nem célja és nem is é rdeke a törvényjavaslatnak a családi kötelékek lazítása, hanem elsősorban a generációkat összefogó kapcsolatokat kívánja megerősíteni. Nem lehetetlen ennek a célnak a megvalósítása, hiszen már korábban - és erre hangsúlyosan felhívom ellenzéki képviselőtár saim figyelmét - felfedte a néprajz tudománya azt a sajátosságot a magyar múltban, hogy a mesterségek, a néphiedelmek, a mindennapi élet szokásrendjei sok esetben nem apáról fiúra öröklődtek, ahogyan sokan gondolták, hanem nagyapáról a fiúunokára vagy a na gymamáról a leányunokákra, hiszen akkor is a mindennapi kenyér megszerzésének a kötelessége elsősorban az aktív korú szülőket terhelte meg jobban, és ilyen helyzetben magától értetődő volt a nagyszülők sokkal hangsúlyosabb és erősebb szerepvállalása a gyer meknevelésben. Talán finom túlzás, de nem történik más, mint egy korábbi hazai hagyomány intézményes keretek között történő felújítása. Probléma lehet az is, hogy a törvényjavaslat nem szabja meg a kedvezményezettek felső korhatárát. Ismerek nyolcvanas éve iket kitűnő egészségben taposó nagyszülőket, de ismerek fáradékony hatvanasokat is, azaz nyilván nehéz és némileg igazságtalan is lenne megszabni egy konkrét korhatárt. Azt is tudom, hogy nem véletlenül alacsony a nyugdíjjogosultság korhatára a nagy figyel met és koncentrációt igénylő szakmáknál, például a pilótáknál vagy a honvédségnél. Eddig mindig kiálltam a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok 62 éves kornál alacsonyabb, kedvezményes nyugdíjkorhatárának bevezetése érdekében, hivatkozva arra, hogy a rájuk bízott kavargó és ugrabugráló, gyakran harmincnegyven gyermek biztonságának felügyelete már teljesen felőrli az idegeiket, hiszen csupán egykét perc elszunyókálás - ami hatvan után olykor elkerülhetetlen - végzetes bajjal járhat a veszélyt nem ismerő gye rmekek felügyelete során. Hallottam olyan javaslatról is - nyilván kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim is kaptak hasonló javaslatokat , hogy jelöljünk meg például egy felső korhatárt, vagy pedig a felső korhatár megállapítását szorgalmazók közül tö bben javasolták azt, hogy az alkalmasság egyedi elbírálását követeljék meg bizonyos korhatáron túl. Olvastam olyan véleményt is, hogy ez esetben hasonlóak lehetnének a követelmények, mint a gépjárművezetés alkalmassági vizsgájánál, amikor is az életkor növ ekedésével párhuzamosan időben sűrűsödnek az alkalmasságot elbíráló vizsgálatok. Nekem meggyőződésem, hogy erre most szükség nincsen, és majdan a gyakorlat fogja elbírálni ennek a kitűnő javaslatnak a konkrét következményeit, értékeit. A törvényjavaslat er ényének tekinthető, hogy ha már úgyis javasolja a családok támogatásáról szóló 1998. évi törvény módosítását, akkor orvosolni kívánja azokat a problémákat is, amelyek a gyermekgondozási segély kibővítésének céljától függetlenek. Rendezi például a családjuk kal szoros kapcsolatot tartó, de fogyatékos és a képzési kötelezettség teljesítése érdekében szociális intézményi ellátásban részesülő nevelési ellátásának a családnak történő folyósítását, hatvan napról száznyolcvan napra növeli meg az anyasági támogatásr a vonatkozó, mindeddig nagyon rövid igénylési határidőt. Ezek a törvénymódosítások is apró előrelépések a családpárti társadalom irányában. Abban egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal - ez a Magyar Demokrata Fórumon belül is többször megfogalmazódott , hogy tovább kell majdan terjeszteni ennek a törvényjavaslatnak a határait, és valóban el kell jutnunk oda, hogy a nyugdíj és a gyermekgondozási segély együtt legyen folyósítható. Én egy folyamat részének tartom ezt a rendkívül hasznos törvényjavaslatot, a minek
