Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF):
2961 Kitűzött célja volt a törvénynek, hogy annak végrehajtása lehetőleg új jogsérelmet ne okozzon. Az a tény, hogy az azt kö vető kormányok alapvető változásokat nem eszközöltek a törvényben, illetve az azóta eltelt tíz esztendő tapasztalata is azt igazolta, hogy a törvény betöltötte önmagában is ellentmondó hivatását, egyrészt az igazságkeresést, a jogállamiság visszaállítását ezen a téren is, másrészt pedig a mai, a megváltozott társadalmi körülményeket, pénzügyi és egyházi lehetőségeket, realitásokat kellett, kell figyelembe vennie. Tisztelt Ház! Időközben a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997ben megállapo dás jött létre, amely megállapodás megkötése után megkezdődött annak végrehajtása, többek között a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítása vonatkozásában is. Ez a törvénymódosítás azonban az emlí tett megállapodás szellemének nem minden tekintetben felelt meg, sőt volt olyan paragrafusa - a 2/A. § , amely kifejezetten az egyházakra sértő, reájuk nézve hátrányos helyzetet hozott létre. E hiányok, a megállapodás végrehajtását, megvalósulását figyele mmel kísérő bizottság és az egyházak javaslatai tették szükségessé az előttünk fekvő T/3984. számú törvényjavaslat előterjesztését. Mindezek mellett még az elmúlt tíz év gyakorlata, tapasztalatai, illetve a törvény végrehajtására kitűzött következő tíz esz tendő kihívásai, garanciális igényei jelentik a törvény pontosításának, finomításának indokait. Ámbár e törvényjavaslat első pillanatra pusztán technikai, gyakorlati módosítási igénynek tűnik, mégis három fontos elvi jelentőségű módosítást jelent. Az első fontos pontosítás, hogy valóban életszerűvé tegyük a törvény szövegét, azaz az egyház részére adható pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldása történjen meg. Az elmúlt tíz év tényei, konkrét tapasztalatai azt mutatják, hogy minden érdekelt félne k - túl a kivételes jellegen - igen gyakran jobban megfelelt az érintett egyház pénzbeli kártalanítása, mind az államnak, mind az önkormányzatoknak, mind pedig az egyházaknak, hiszen - mint a törvény általános alapfilozófiája is - így a funkcionalitás alap elve valósulhatott, illetve valósulhat meg. A törvényjavaslat elfogadása lehetővé teszi azt, hogy az egyházi ingatlanrendezés hátralévő tízéves folyamata kiszámíthatóbban, stabilabban menjen végbe, és egészében a költségvetési vetületét is sokkal inkább ke zelhetőbbé teszi az eddigieknél. Hangsúlyozom tehát, jól ismerve a több oldalú érdekek mibenlétét, hogy e módosítás minden érdekelt fél mozgásterét könnyebbé teszi, és jól szolgálja az alaptörvény két alapelvének megvalósulását, a funkcionalitást és a kons zenzusra törekvést. Az előterjesztett javaslat másik fontos eleme azon ingatlanok széles körére vonatkozik, amelyeket az egyházak továbbra is természetben kérnek, és az elfogadott ütemezés szerint, az arányosság és időbeli ütemezés elve alapján meg is fogn ak kapni az elkövetkezendő tíz év alatt. Támogatjuk a törvényjavaslat azon szándékát, amely külön megfogalmazott törvényi kötelezettséget fogalmaz meg az egyházak számára visszaadandó ingatlanok tulajdonosai, vagyonkezelői és használói számára. Bár termész etesen tudjuk hogy a Ptk., illetve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény általános kötelezettségeket is megfogalmaz a mindenkori tulajdonossal és használóival szemben, de mégis szükségesnek látszik ebben a törvényben is speciális ga ranciákat teremteni a törvény még hátralévő tíz évére vonatkozóan. Megítélésünk szerint a törvényjavaslat ezt a garanciát hozza létre azzal együtt, hogy lehetővé teszi azt is, hogy az egyházak figyelemmel kísérhessék e kötelezettség teljesítését, azt, hogy a még ideiglenes tulajdonosok, illetve használók valóban a jó gazda gondosságával és a törvényi kötelezettségek figyelembevételével végzike az ingatlanok karbantartását. A 3. § lényeges eleme egy '97es módosítás, betoldás megszüntetése, amely eleve telj esen felesleges volt, sőt az egyházak számára korlátozást és méltánytalanságot is jelentett. Egyébként pedig az eredeti törvény, a már említett, többször hangsúlyozott funkcionalitás és arányosság elveit figyelembe véve, több ponton is garantálta és garant álja mind az egyházi, mind pedig az önkormányzati feladatvállalás és kötelezettség megvalósulását.
