Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2956 tétel tulajdonképpen a 3. §, amiről már beszéltünk. A 3. § egy alapvető, azt kell mondjam, a magyar történelmi hagyomán yokkal rendelkező passzust szüntet meg, ami elfogadásra került az egyházi ingatlanvisszaadás kapcsán, ez az önkormányzati iskolák megléte, illetve az a kötelezettség, hogy egyegy településen, egyegy kistelepülésen az önkormányzatnak, amennyiben egykori egyházi tulajdonról van szó, ne kelljen visszaadnia az iskolát, ha nem tud egyébként fenntartani más önkormányzati iskolát. Ennek a megszüntetése szerintem rendkívül súlyos következményekkel jár, hiszen azt vetíti előre, hogy megszűnhet a világnézetileg se mleges oktatás a kistelepüléseken. Ez nagyon súlyos, mint tudjuk, hiszen a világnézetileg semleges oktatás, amely az Alkotmánybíróság döntése által is megerősíttetett és elfogadtatott Magyarországon, a magyar demokráciának, a szabadságunknak, a nyugatias é rtelemben vett modern Magyarországnak az egyik alapköve. Ezt megszüntetni nem lehet. Ha erre kísérletet teszünk, az meggyőződésem szerint ellene van az állam érdekeinek, és - még egyszer hangsúlyoznám - ellene van az egyház érdekeinek is, mert csak feszült ségeket, értelmetlen feszültségeket szíthat egyház és polgárok egy csoportja között, akik nem tartják helyesnek és elfogadhatónak ezt a felfogást, ezt a gondolkodásmódot. Tehát mi a szabad demokraták részéről ezt a leghatározottabban ellenezzük. Fölmerült már szintén a vita kapcsán - Bauer Tamás képviselőtársam is emlékeztetett rá, és én is szeretném aláhúzni , hogy rendkívül érdekes ennek a passzusnak a története, amire hivatkoztam. Egyfelől azért, mert valóban van ennek magyar történelmi hagyománya, gond oljunk csak az eötvösi oktatáspolitikára, ahonnan mindez származik. Másfelől pedig, ha úgy tetszik, a rendszerváltás utáni demokráciánkban is van ennek hagyománya, történelme. Jól emlékszem rá, amikor annak idején a Fidesz nem támogatta az egyházi ingatlanvisszaadásról szóló törvényt; többek között azért sem, mert nem láttuk biztosítottnak az önkormányzati iskolák megmaradását, tehát a világnézetileg semleges oktatás megmaradását. Akkor a Fideszen belül voltak olyanok, akik úgy gondolkodtak az egyházi inga tlanvisszaadásról, hogy az is sok, amit kapnának az egyházak. Sokan voltak ilyenek, többek között Orbán Viktor is ezen az állásponton volt. Voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy nem ez a helyénvaló, hanem ha úgy tetszik, még engedékenyebbnek kellene le nni az egyházakkal. Ennek az álláspontnak a képviselői közül sokan ma is a Fidesz frakciójában ülnek. Végül is egy olyan köztes álláspontot fogadott el a Fidesz, ami azt eredményezte, hogy nem szavazta meg ezt a törvényt. Pontosan ez volt a választóvíz, az iskolák ügye. Most, kilenctíz évvel később oda érkezünk, hogy a Fidesz - amelynek, tudjuk, közben megváltozott a politikai arculata és politikai értékvilága - maga áll az élére egy ilyen kezdeményezésnek. Én azt gondolom, nem teszi bölcsen a mostani legn agyobb kormányzópárt, hogy ezt a változtatást, ezt a szembefordulást megint csak az egykori alapértékeivel, e téren is megcsinálja. Szeretnék még néhány szót szólni az első két paragrafusról is. Azt gondolom, a legsúlyosabb ugyan a 3. §, az iskolákra vonat kozó tétel a törvényjavaslatban, de az első kettőben is, mint ahogy itt az előbb kibontakozott vita mutatta, van vita, hogy én is így mondjam, tehát nincs egyetértés köztünk. Az 1. §nál, emlékezhetnek képviselőtársaim - legutóbb Rubovszky György említette , az eredeti javaslatban a "kivételes" szó szerepelt. Én azt gondolom, helyénvaló lenne, ha megmaradna a "kivételes" szó. Eddig is volt lehetőség arra, hogy pénzbeli kártérítést kapjanak az egyházak, kapjanak azért juttatást, ha valóban nem tudnak vissza kapni egy ingatlant, és ez helyes, valóban mindannyian tudjuk, de az élet produkál ilyen helyzeteket. De a törvény logikájából az következik - más szempontok alapján is , hogy ez valóban kivételesen történhessen meg. Legyen meg erre a lehetőség, de kivéte lesen. Másfelől pedig az önkormányzatoknak az úgynevezett karbantartási kötelezettsége: erre megint csak nem tudok mást mondani, mint ami már elhangzott itt a Házban, de szeretném megerősíteni, hogy bizony, ez terhet jelent az önkormányzatok számára. Ez ne m egyszerűen azt jelenti, hogy jámbor módon az önkormányzat nem tesz semmit azzal az épülettel, hiszen mindannyian tudjuk,
