Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2955 általában az egyházak szerepére vonatkozóan a magyar társadalomban. Gondoljunk csak bele - ezt nyilván az államtitkár úr is fel tudja idézni - pontosan a magyar történelem olyan fordulóiba, ahonnan példákat vehetnénk arra vonatkozóan, hogy vajon egybeesette az ország és az egyház érdeke. Mit gondolunk erről például az ellenreformáció idején? Mit gondolunk erről a Rákócziszabadságharc idején, amikor a katolikus klérus a császárt támogatta? Tehát jól tudjuk: nem igaz az az állítás, hogy az ország érdeke egybeesne az egyház érdekével. Vajon melyik egyház érdekével és vajon mikor? Vajon mi az ország érdeke, és melyik egyház érdekéről beszélünk? Azt gondolom tehát, nem igaz ez az állítás; ez az állítás egy államegyházfelfogás t tükröz, egy olyan államegyházfelfogást, amit magunk mögött hagytunk, amitől már távol vagyunk, mert a modern, demokratikus Magyarország nem kíván semmiféle államegyházat megjeleníteni Magyarországon, és nem kívánja az államegyházi felfogást tartósítani. Ha mégis ezt tenné, mégis ezt akarná, ha netán ez a felfogás bújna meg e gondolatok mögött, azt gondolom, az nemhogy nem modern lenne, hanem a XXI. század helyett a XIX. századba vezetné vissza ezt az országot. Nem szabad tehát, hogy azt gondoljuk: az egy ház és az ország érdeke azonos - mert ez nem igaz, nem erről szól a modern Magyarország. A modern Magyarország arról szól, hogy vannak polgárai, szabad állampolgárai, akik szabadon dönthetik el, milyen hitet kívánnak gyakorolni, ebben őket senki nem befoly ásolhatja, senki nem korlátozhatja; és vannak egyházai, amelyek joggal büszkék történelmi teljesítményükre, amellyel valóban hozzájárultak ahhoz, hogy nemzetünk, országunk fennmaradjon, és ezt nekünk értékelnünk kell, el kell ismernünk, és segítenünk kell ezeket az egyházakat a magunk módján abban, hogy társadalmi szerepüket megtalálják. De senkit sem lehet kivételezni, senkit sem lehet hátrányos helyzetbe hozni a másikkal szemben - ez a modern Magyarország. És azt gondolom, joggal kívánják ezt a magyar pol gárok, azok, akik számára az a nyugati demokrácia és az a nyugati gondolkodás a példa minden szempontból, szellemi szempontból és ha úgy tetszik, az életminőség szempontjából, ahová el akarunk érni, és amely sokunk számára szintén példa volt az elmúlt évti zedekben. (12.30) A nyugatias gondolkodás nem osztja ezt a felfogást, amelyet itt hallottunk a parlamentben. Tulajdonképpen innen, ebből a nézőpontból szeretném kritizálni ezt a törvényjavaslatot is. A törvé nyjavaslat, azt gondolom, nagyon leegyszerűsítve egy politikai gesztust tartalmaz. Egy olyan politikai gesztust a mostani kormánypártok részéről, amely rövid távú politikai gesztus. Hozzátenném: a képviselőházban már az előző felszólalók részéről szóba ker ült a vatikáni megállapodás ügye, amit az előző kormány kötött, amiről azt gondolom, helytelen lépés volt az előző kormány részéről. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége nevében kritizáltuk annak idején ezt a megállapodást, ugyanis az is egy rövid távú politi kai gesztus volt. Ha komolyan vesszük az egyházak szerepét, és nem csak a választásokra nézünk, az egy, két, három év múlva bekövetkező választásokra, akkor nem szabad pusztán a választási eredmények szolgálatába állítani az úgynevezett egyházbarát politik át, mert azt gondolom, nem az az egyházbarát, aki kétes értékű "gesztusokat" tesz az egyházak felé, hanem az az egyházbarát, aki egy olyan egyházi modell megteremtésén fáradozik Magyarországon, amely önálló, szabad, független, saját lábukra állni képes és mindenféle állami befolyástól mentes egyházakat képzel el. Olyan egyházakat, amelyek nem az állam felé fordulnak, és vigyázó szemeiket nem a mindenkori államra vetik, hanem a polgárok felé fordulnak, a polgárok és az emberek felé fordulnak. Ilyen egyházra van szükség. Azt gondolom, egyre több ilyen modern, nyitott gondolkodású, megint csak azt kell mondjam, a nyugati katolikus és református értelmiség gondolkodásának megfelelő ember van ma Magyarországon, hála istennek. Azt is tudom, hogy kisebbségben vanna k az egyházakban ezek a nyitott gondolkodású emberek, de azt gondolom, hosszú távon nem lesznek kisebbségben. Az az egyházbarát politika, amely ezt a gondolkodási módot és gondolkodásformát szolgálja. Ami előttünk van, meggyőződésem szerint nem helyes java slat; egyházellenes, ha úgy tetszik, nem egyházbarát javaslat, és nem is szolgálja az állam érdekeit. Miért gondolom ezt? A legsúlyosabb
