Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2938 Hivatalnál van. Ha egyszer egy ilyen hivatal létrejön, ha egyszer létezik Nemze ti Kulturális Örökség Minisztériuma, nem világos, hogy ezt mi indokolja. Összefoglalva az elmondottakat: nyilván részben javítható ez a törvény. Meggyőződésem, hogy miután a szakma megismerte már a törvényjavaslatot, már készülnek azok az államigazgatásban megfogalmazott, fideszes képviselők által majd beterjesztendő javaslatok, amelyek egy kicsit helyrekalapálják a tévedéseket, a fogalmi problémákat, amelyekről én itt nem beszéltem, de alapjában véve ennek a törvényjavaslatnak a struktúrája, annak az intéz ményrendszernek a szerkezete, amit ez létrehoz, nem javítható. Ezért tehát az SZDSZ ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak találta. Nem képzelhető el olyan módosítás, ami alkalmassá tenné arra, hogy végső szavazásként támogassuk. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Balogh László úrnak, az MDFképviselőcsoport vezérszónokának. BALOGH LÁSZLÓ , az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Két évvel eze lőtt felkérést kaptam a Műemléklap című szakújság főszerkesztőjétől, hogy mint a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, fejtsem ki véleményemet a műemlékvédelemről. Hadd idézzek néhány bekezdést ebből a kis cikkből! Hogy miért került előtérbe ma a védelem, a védettség kérdése? Talán kezdünk tudatára ébredni értékeink, múltunk, hagyományaink megőrzésének, ápolásának és továbbélésének fontosságára, hiszen ezek az épületek szerves részei történelmünknek. Hogy miért figyelünk talán fokozottabban napj ainkban a műemlék, illetve műemlék jellegű épületekre, indokolja az a tény, hogy ez a terület az elmúlt utóbbi 50 évben valamelyest mostohagyereknek számít, inkább a politikum határozta meg, mint a szakma. (11.10) A műemlékesek szélmalomharcnak érezték te vékenységüket, és ez a szélmalomharc még napjainkban is kísért. Fontos lenne ugyanakkor a régiók műemlékeit együttesen kezelni, egy átfogó rendezési tervet kidolgozni rájuk az EU keretében is, hiszen sok kárpátmedencei épületegyüttes rendbehozása is belet artozna ebbe a körbe. Hogy miért nem működik nálunk a műemléki ház műemlékként való kezelése, hogy miért nem ösztönző egy műemlék tulajdonosának lenni, mint tőlünk nyugatra? Törvénymódosításra van szükség. A műemlékfelújítás kapjon törvényi támogatást, le gyen értékmérő, ha valaki műemléki tulajdonnal bír, ne pedig büntetésként élje meg e felelősségteljes vagyont. A felújításnak függetlennek kell lennie a tulajdonos személyétől. A felújítást garantálja a törvény. Ezzel párhuzamosan érdekeltté kell tenni a t ulajdonost és olyan, a nyugatihoz hasonló finanszírozási, illetve ösztönző rendszert kellene bevezetni, hogy például aki helyrehozza, karbantartja, felújítja az épületet, annak költségét, illetve egy nagyobb hányadát levonhassa, mondjuk, az adójából, rendk ívüli kedvezményeket kaphasson s a többi. Ezeket írtam két éve, és íme, itt a kívánt törvénymódosítás, amely felelni próbál néhány akkor felvetett kérdésemre is. Pontosabban szólva: egy új törvényjavaslat, újraszabályozás, amely az indoklás szö vege szerint az eddiginél átfogóbban taglalja nemcsak a műemlékek sorsát, hanem valamennyi kulturális örökségünk sorsát. A szándékot mindenképpen üdvözölnünk kell. Mivel nem térhetek ki a törvényjavaslat minden elemére, néhány kérdés köré szeretném csoport osítani mondandómat, annál is inkább, hiszen konzultálva az érintett területek szakembereivel, néhány fontos kérdés merült fel, melyekről konzultálnunk kell. A törvényjavaslattal kapcsolatban csupán néhány kérdést szeretnék felvetni a teljesség igénye nélk ül. Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználásáról a 81. § így rendelkezik: "A
