Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2939 kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az állami tulajdonban lévő műemlékek esetében a Minis zterelnöki Hivatal fejezetén belül az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni; mentő feltárások támogatása, a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított javai tulajdonosának, kezelőjének támogatása, a hatóság által a tulajdo nosok helyett elvégzett munkák, kisajátítás, állami elővásárlás, kártalanítás, a régészeti emlékek vagy lelet felfedezőinek jutalmazása, műemléki helyreállítás - kérdés, hogy ide tartozike a régészeti tárgyi lelet is , a műemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok, a műemléki többletköltség, a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok, nyilvántartási feladatok." A kérdés mégis így hangzik: ki, mikor, miből, hogyan f izet és kit? Alapvetően nem tartjuk rossznak, hogy létrejön egy egységes örökségvédelmi hivatal, amely ezentúl ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmét látja majd el. Ez a kulturális örökségvédelmi hivatal, amely az eddigi két intézmény - az Országo s Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatósága és a Kulturális Örökség Igazgatósága - együttes szerepét és feladatát látja majd el. A két hivatal összevonásával azonban aránytalanságok lépnek fel. A műemléki jelleg dominál, amely a feltárt lelet ek nagy részéről azt feltételezi, hogy épületekből állnak, tehát elsősorban a látványra épülnek, valamint hogy helyben kell megőrizni, holott a feltárt leletek nagy része tárgyi dokumentum, az objektumról készült dokumentáció, amelynek legjobb megőrzése a régészeti gyűjtemény és a kiállítás. A régészeti leletek helyben történő megőrzése nem megoldható, ha nincs műemléki kezelője, fenntartója s a többi. Fontos hangsúlyozni, hogy a történeti adatok jó része régészeti ásatásokon alapul. Aki azonban ismeri a ha zai struktúrákat, tudja, hogy a Műemlékvédelmi Hivatalnak az egész országot felölelő kiépített apparátusa, hivatalrendszere van, amely építési hatósági jogkörrel is rendelkezik; míg a Kulturális Örökség Igazgatósága csupán egykét emberrel rendelkezik megy énként, amely régészeti szakhatósági tevékenységet folytat. Fennáll az aránytalanság veszélye. Ki végzi, végezheti majd az ásatásokat? Erről sem rendelkezik pontosan a törvény. Nagyon jó például a 23. §, amely végre kimondja, hogy a beruházó köteles a felt árás teljes költségét már a tervezés során is biztosítani. De kérdés, vajon honnan tudja meg a beruházó, hogy az adott területen régészeti lelőhely van, hiszen a tulajdoni lapon csak a régészetileg védett területek szerepelnek, ugyanis az építési törvény n em kötelezi sem a tervezőt, sem az építési hatóságot, hogy járjon utána, vajon vane régészeti lelet az adott területen. Az államigazgatási és építési szabályzatnak is rögzítenie kellene, hogy az építtető köteles legyen megkeresni például a múzeumot. Hiány zik az egyeztetés, hiszen az építtető nem tartja magára nézve kötelezőnek a múzeumi törvényt. Szembeszökő, hogy a régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges előírások alatt három feltárási formával találkozunk: próbafeltárás, megelőző feltárá s - ezt a beruházó finanszírozza - és a mentő feltárás. A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások 19. §a 3. pontjában így rendelkezik: "A régészeti feltárások költségeit a mentő feltárások kivételével annak kell fedezni, akinek érdekében a felt árás szükségessé vált." Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a törvénytervezet nem ismeri a tervásatás fogalmát. Az előre megtervezett, valamilyen kutatási céllal folytatott, megtervezett feltárásról, adatgyűjtésről már nincs szó ebben a tervezetben. Vajon a r égészeknek most már csak a leletmentés lesze a feladatuk? Reméljük, nem. Néhány további kérdés: listás adatbázis. Milyen az adatbázis minősége? Hogyan működik? Talán hasonló elv alapján, mint az interneten a könyvtárak adatbázisa? Ez az adatbázis központie? Tehát a hivatal birtokolja, a többiek erre csatlakoznak, vagy megmarad az egyes múzeumok, mondjuk így, tulajdonában az adatbázis, és egységes keresőprogrammal országosan mindenütt és mindenhonnan kereshető? Ha a szakhatósági feladat kikerül a múzeumok jogköréből, úgymond az érdekütköztetést és összeférhetetlenséget elkerülvén, és mindezt a hivatal adja ki, nem álle ugyanúgy az érdekütköztetés és összeférhetetlenség veszélye fenn, csak most már más oldalról? Kik lesznek a
