Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2937 hivatal jön létre, ahol a múzeológia, a régészet, a levéltárügy, a könyvtárügy minden részletkérdésével foglalkozó szakemberek vannak állományban, hiszen a műemlékvédelemnél ez a helyzet , vagy a Kulturális Örökség Igazgatóságának módszerét honosítják meg, nevezetesen azt, hogy sz akértő hivatalnokok elsősorban és döntően elsősorban külső szakértői bázisra építve végzik az igazgatósági tevékenységüket. Ha az utóbbi megoldást választják, akkor a műemlékvédelemmel foglalkozók aggodalmai jönnek be. Nevezetesen, a műemléki hivatalban te vékenykedők, ennek a szakmának a képviselői fölhívják a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat nem intézkedik arról, hogy a nem hatósági műemlékvédelmi tevékenységnek mi lesz a további sorsa, hogyan integrálódik, ebben a hivatalban vagy ezen kívül hogyan l ehet megoldani az eddigi feladatokat. A tudományos és hatósági munka szétválasztásáról persze nem világos, hogyan intézkedik ez a törvényjavaslat, és sok más ilyen részletkérdésre is lehetne hivatkozni. Alapvető probléma, hogy jogtechnikailag nagyon kritiz álható ez a törvényjavaslat; még kormánypárti képviselők is kritizálták bizottsági ülésen. Átírja más szaktörvények fontos igazgatási részleteit, és kiismerhetetlenül kaotikussá teszi a viszonyokat. Vagy például olyan paragrafusok találhatók benne, hogy a régészeti feltárásokat külön jogszabályban meghatározott intézmények, szakemberek végezhetik, holott például '97ben ez ügyben részletes és alapos rendelkezések már születtek. Elfogadhatatlan az alapstruktúrán túlmenően, hogy néhány nagyon lényeges problém át ez a törvényjavaslat nem old meg, és mindez a szemléletéből is következik. Én csak néhányat emelek ki ezek közül a rendelkezésemre álló időben. Sokan sokszor kifogásolták, hogy a műemlékvédelemben az első és másodfokú hatóság ugyanabban a kézben van, te hát ha valakinek fellebbezési ügye adódik, ugyanoda fordul, mint ahol első szinten elfogadhatatlan álláspontot alakítottak ki. Ezt az elfogadhatatlan megoldást kiterjesztik a teljes szakma területére, ami nyilvánvalóan komolyan támadható. Itt is részben el hangzott, hogy olyan megoldást kellene találni a magyar műemlékvédelemben, a műtárgyvédelemben, amely nem ellenérdekeltséget teremt, nem olyan helyzetet teremt, hogy abban érdekeltek az állampolgárok vagy akár külföldiek, hogy elrejtsék a hatóságok elől a műtárgyakat, vagy esetleg régészeti lelőhelyek megtalálását, hanem éppen a feltárási kötelezettséget vagy szándékot erősíti. Ezzel szemben ez a törvény inkább csak korlátoz, jelentősen korlátozza a személyiségi jogokat, hiszen jelentősen korlátoz magántula jdonokhoz kapcsolódó jogokat. Sőt, bevételi érdekeltséggel és a büntetés előtérbe helyezésével olyan viszonyokat teremt, félő, hogy senki nem lesz érdekelt abban, hacsak nem az átlagnál sokkal nagyobb öntudattal megáldott személyekről van szó, hogy a tárgy akat és az egyéb, védelemre szoruló javakat bejelentse; hiszen csak kötelezettségei, és nem jogai származnak egy ilyen bejelentéstől. A támogatás, ami ilyesmire kapható, egyelőre titokban marad, hogyan fog működni. Ez a szuperhivatal is kifogásolható: kisa játít, elővásárol, helyreállít, kutat, dokumentál - igazgatási feladat, ez még elfogadható , de szakmai vitákat is eldönt, ami természetesen elfogadhatatlan. Megállapítja, mi az az érték, ami elfogadhatatlan egy hivatal részéről, szerződéseket köt, és min dezt a tevékenységet már a mai intézmények rovására végzi részben. Itt is van igazgatási racionalitási szempont, ami talán elfogadható, de bizonytalan elhatárolódással. Tehát ez a bizonyos egyablakos ügyintézés nem működik majd olyan simán, mint ahogy itt esetleg kormánypárti képviselők gondolják. A pénzügyi feltételekről is érdemes beszélni. A pénzügyi feltételek igenigen homályosak. Ez a törvény semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy a sokféle feladat megvalósítására pénzügyi keret lesz. Nem beszélve a rról az abszurditásról, legalábbis megmagyarázatlan helyzetről, hogy a törvény úgy rendelkezik, hogy az állami tulajdonú műemlékek költségvetése gyakorlatilag a Miniszterelnöki
