Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
2934 európai polgárok és mindenekelőtt a fiatalok között a kulturális örökségnek a különbözőség elfogadásán és a kisebbségek szabad megnyilvánulási lehetőségén alapuló európai koncepcióját. Az európai örökség fogalma tartalmát tekintve hasonlóképpen bővült, mint a nemzeti kulturális örökség. Az 1960as években csak az épített környezet, s mindenekelőtt Velence váro sa jelentette a védelemre szoruló örökséget - emlékszünk rá. A '70es évektől kezdve indult meg a fogalom erőteljes tágulása, előbb a filmművészettel, majd a környezettel, a vallásos emlékhelyekkel, a történeti megemlékezésekkel és a tájjal. Ezzel volt kap csolatos 1988ban a romániai falurombolás elítélése. Az európai kulturális örökség meghatározásához képest részben egyszerű, részben összetettebb a világörökség meghatározása. Az UNESCO általános konferenciája 1972ben döntötte el a kulturális és természet i világörökségbe tartozó helyszínek meghatározását és védelmét. A világörökség nemzeti szinten folyó megőrzésének kiegészítésére ekkor határozták el a Világörökségi Alap létrehozását. A világörökség intézményes meghatározása részben egyszerűbb, mint az eur ópai örökségé. A világörökség kanonizálása lényegében megmarad a nemzeti örökség logikájánál, egy világörökségi helyszín kiválasztása és elfogadása nemzeti értékként jelenik meg, szinte nemzeti dicsőségként. A nemzeti dicsőségen túl természetesen itt is sz erepet játszik a világörökséggé nyilvánított helyszínre irányuló turizmusból eredő bevétel reménye, illetve a Világörökségi Alapból várható támogatás. Ez korábban igen nagymérvű volt, mivel összesen 20 ilyen volt korábban, ma pedig 690 világörökségi helysz ínt tartanak számon: Spanyolországban 36ot, Németországban 23at, és így tovább. A nyolc középeurópai országban '89ben mindössze 19et tartottak csak számon, és ez az elmúlt évtizedben megnégyszereződött. A dinamikus fejlődés főleg a posztkommunista rez simek számára volt fontos, hiszen ebből reméltek a '80as években valami kis pénzpótlást. Magyarország egyik első hivatalos hozzájárulása a világörökséghez Hollókő volt; mindnyájan ismerjük, valóban látványos, és még ezeket a bizonyos turisztikai bevételek et is hozza. A javaslat egységesen foglalkozik a kulturális örökség védelmével, részletesen, mindenre kiterjedően szabályozza a védelemmel kapcsolatos tennivalókat, elsősorban pótolja azt a hiányt, amely abból származik, hogy a korábbi jogi szabályozás nem határozta meg a kulturális örökség fogalmát. (10.50) Itt, e törvénytervezetben a 7. § kifejezetten fogalommeghatározásokat foglal össze rendkívül részletesen, ami azért is praktikus, mert a jogszabálytervezet elején van, nem kell állandóan visszalapoznunk a fogalommeghatározáshoz, ha utólag van meghatározva a fogalom, hanem az elejétől értjük az egészet - bár volt aztán egy olyan fogalom a szövegben, amit én nem találtam meg, de a bizottsági tájékoztatón erre is választ kaptam. Ennek megfelelően a javaslat hatálya - az értelmi rendelkezéseknek megfelelően - rendkívül széles, a nemzet számára olyan értékekkel bír és fog bírni, amely indokolja a rájuk nézve fennálló közvédelmet, végül is a közkincs funkcióját fogják gyakorolni. A személyi hatály kibővülése az t jelenti, hogy a javaslat mindazon személyekre kiterjed, akik a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javak piacán szereplőként lépnek fel, illetve folytatják gazdasági tevékenységüket. Ezen a ponton kapcsolódik a kulturális örökség fogalmába a hazai m űkereskedelem, amelynek újjáéledése a rendszerváltáshoz köthető: ekkor szűnt meg a Bizományi Áruház Vállalat és a Képcsarnok Vállalat, ezek - végül is - monopóliuma is ekkor szűnt meg, az addig csendesen működő régiségkereskedők pedig nagy aukciós házakká váltak, jelenleg hét ilyen nagy aukciós ház működik Magyarországon. A nemzeti műkereskedelem egyszerre tekinthető kiviteli és tranzitfeladatot ellátó gazdasági társaságnak is. A javaslattal szemben bizonyos fenntartások is megfogalmazódtak, amelyek szerint a jelenlegi formában történő elfogadás nem hoz jelentős újdonságot a védett műtárgyak tulajdonosai számára,
