Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2935 mivel csak a szankciókat, a korlátozásokat tartja fenn, miközben nem nyújt semmiféle támogatást a műalkotások megőrzéséhez, konzerválásához, restau rálásához. A szakemberek a törvényjavaslat védett tárgyakra vonatkozó rendelkezéseit kifogásolják, amelyek fenntartják a védett műalkotások kiviteli tilalmát, eladási korlátozásait, ugyanakkor semmilyen támogatást nem nyújtanak a sokszor felbecsülhetetlen értékű műtárgyak tulajdonosainak, pedig az értékek megőrzése, jó állapotban tartása óriási költségekkel jár; vagy gondoljunk arra, ami a ma reggeli hírekben hangzott el, hogy vajon miből lesz pénz a két Munkácsiképnek - az Ecce homo itt marad , amely Ame rikából letétben van itt, az esetleges megvételére vagy másolására. (Dr. Takács Imre közbeszól.) 300 millió mindössze a vételi ár, 13 millió a másolás összege - miből teremthető ez elő? (Dr. Takács Imre: Országimázs Központ!) Erre is választ kellene kapni e tervezetből; ezek azonban módosító indítványokkal pótolhatók. Mindezekre tekintettel a Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak és nagy formátumúnak, előrevivőnek tartja a törvényjavaslatot, amely az európai szabályozásnak is megfelel. Köszönö m a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Pető Iván úrnak, az SZDSZképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. PETŐ IVÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszte lt Képviselőtársak! Szűk kört érdeklő, ennek ellenére nagy, jelentős ügyeket tárgyaló törvényjavaslat van előttünk - hozzáteszem mindjárt: egy rossz javaslat formájában. Bevezetésként annyit érdemes megjegyezni: nekem a törvény tárgyalására való felkészülé s közben nem sikerült olyan szakembert találnom, aki egyetértene a törvényjavaslat mai formájával, és nem sikerült olyan szakembert találnom, aki bármilyen olyan testületben, bizottságban részt vett volna, amely bizottság vagy amely szakember a mai formájá ban, a mai koncepciós formájában látta volna ezt a törvényjavaslatot. Ettől még elvileg jó is lehetne a javaslat, nem azért rossz önmagában, mert az érdemi egyeztetések elmaradtak, mindenesetre tény - és ez egy külön bírálat tárgya , hogy a szakmai egyezt etés, mondjuk finoman, igenigen hiányos volt. Bírálható egy törvényjavaslat a szemlélete alapján - azt gondolom, hogy a szemlélettel vitatkozni egy más álláspontot, más szemléletet képviselő politikai párt részéről szinte evidensnek tűnik , és bírálható egy törvényjavaslat olyan alapon is, és én inkább erre fogok törekedni, hogy ha az ember adottnak veszi a törvényjavaslat készítőjének szemléletét, de úgy gondolja, hogy a maga elképzeléseit is igenigen hiányosan, tökéletlenül valósította meg. Kezdjük rög tön a címmel! A cím: a kulturális örökség védelméről szóló törvény. A kulturális örökség azonban - és ezt itt már többen is érintették, de nem lehet eléggé hangsúlyozni - nem csak tárgyi kultúra, a kulturális örökséghez hozzátartoznak a hagyományok, hozzát artoznak az intézmények, például olyan nemzeti intézmény, mint az Opera, az Operaház, olyan intézmény, mint a Zeneakadémia, mint a múzeumok egy része, színházak, a Magyar Tudományos Akadémia, és sok minden mást is lehetne itt mondani. A nemzeti kulturális örökség része természetesen a szellemi örökség is, a nemzeti kulturális örökség része az olyan triviális dolog is, mint a nyelv - mindezek védelmével természetesen nem foglalkozik a törvény. De egyáltalán, ebben a címben a "védelem" szó is kifogásolható. A "védelem" a magyar területtel foglalkozó intézmények kapcsán csak a műemlékvédelemnél honos kifejezés, a régészetnél, a muzeológia területén, a kulturális javak területén általában nem szokás kimondottan a védelemre szűkíteni a tevékenységet; az inkább ha gyomány, hogy a műemlékvédelemnél védelemről szokás beszélni. Magyarul és röviden: helyesen a tárgyi örökségről lenne szó, a tárgyi emlékek kezelésének törvényjavaslatát tárgyaljuk, sőt ha a tényleges tartalomnak megfelelően tovább akarom szűkíteni, akkor nem is a tárgyi emlékek kezeléséről szól a törvény, hanem - szándéka szerint - a tárgyi emlékek, kulturális emlékek hatóságai ügyeiről. Ez persze nem olyan magasztos és patetikus cím,
