Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
2932 Tisztelt Ház! Amikor először jártam Athénban, feltűnt, hogy a hihetetlenül nagy városban, hihetetl enül nagy kulturális örökséget megtestesítő városban jószerivel az egyetlen műemlékegyüttes az Akropolisz csodálatos romegyüttese. Elmondták, hogy ez bizony azért van, mert a város területe alatt szinte bárhol nyomja le az ásót az ember, néhány ásónyomnyi mélységben antik műemlékekre bukkanhat. Ha valaki ilyenre bukkan, azt azonnal be kell jelentenie a hivatalnak, majd egy hosszadalmas bürokratikus eljárás kezdődik ennek feltárása érdekében, és addig ott minden munkálattal le kell állni. Ennek következtében ha ma valaki Athénban telket vesz, első dolga, hogy még aznap éjszaka betonnal beborítsa ezt a telket, mert attól kezdve az a veszély, hogy az alatt műemléket, antik romokat fognak keresni, nem fenyegeti többé. Úgy gondolom, hogy ez az együtt nem működő m agatartás, amely egyébként a józan anyagi érdekből fakad és figyelmen kívül hagyja a közösség kulturális érdekeit, ez az együtt nem működő magatartás fenyegeti a magyar kulturális örökséget abban az esetben, ha ennek a törvénynek a rendelkezései hatályba l épnek. Úgy gondolom, hogy ez sem a kormánytöbbségnek, sem az ellenzéknek nem lehet célja. Én a magam részéről és a Magyar Szocialista Párt részéről azt ajánlom és arra kérem a kormányt, hogy kérje vissza ezt a törvénytervezetet átdolgozásra, folytasson érd emi konzultációkat, ne elsősorban az ellenzékkel, hanem a szakma avatott képviselőivel, művelőivel, és ősszel egy olyan törvényjavaslatot hozzon vissza, amely nemcsak címében, de tartalmában is megvalósítja azt, amiben mindannyian egyetértünk: a kulturális örökség védelmét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péternek, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kulturális örökség védelméről szóló 4027. számú törvényjavaslat 97 paragrafusból áll, négy fejezetből, és teljes egészében felöleli a műemlékvédelmi törvényt, nagyban é rinti a kulturális javak védelméről szóló törvényt és a levéltári törvényt is. Igen nagy formátumú törvénytervezet, amely meghatároz többek között két konkrét célt is: nevezetesen, hogy megfeleljen ez a szabályozás az európai uniós szabályozásnak, és hogy lehetővé tegye a közigazgatás korszerűsítésének kapcsán az úgynevezett egyablakos megoldást, mely kétségtelenül varázsszó - de több is annál. Aki életében csak egyetlenegyszer is megkísérelt egy erdélyi szőnyeget kivinni, mondjuk, Bécsbe az unokatestvéréne k, amit az a közös nagymamájuktól örökölt, és először elment a vámhivatalba, majd az Iparművészeti Múzeumba, majd az igazságügyi becsüshöz, aztán megint a vámhivatalba, és még egyéb hatóságokhoz ment és Canossát járt, az igenis tudni fogja, hogy nemcsak va rázsszóról van szó, hanem kifejezett áldásról: egyetlenegy hivatal intézi el mindezt az állampolgár érdekében. (10.40) Maga a törvény a kulturális örökség védelme címet viseli, és emlékszünk rá , hogy 1998ban, amikor e minisztérium neve került meghatározásra, milyen óriási vita volt önmagában véve ezen a címen, hogy kulturális örökség védelme. Éppen ezért - és mivel az európai uniós megfelelőségről is szó van - szükségesnek tartom, és egyébként érdekesnek is, hogy végignézzük, mit is értenek Európában kulturális örökségen, és egyáltalán ez a fogalom miként alakult ki. A nemzetépítésben gyakran példának tekintett Franciaországban is csak az 1860as években indult meg a történeti emlékek szisztemat ikus feltárása és osztályozása, még a XX. század '60as éveiben is főleg csak a műemlékek gyűjtésével, osztályozásával, a régiségek osztályozásával, számontartásával foglalkoztak, az örökség fogalmát nem ismerték, nem használták. Az örökség értelmezésének kitágulása a '60as évek végén kezdődött el a nemzeti európai törvénykezésben, ekkor jelenik meg először az építészeti örökség fogalma, majd a '70es évek végén jutunk el a