Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2929 Ahogy a műalkotások, ugyanúgy identitásunk részei a műtárgyak, műemlékek, régészeti leleteink, ahogy egy megkopott családi fénykép vagy nagyszüleink örö kségének egyegy darabja. Nem a tárgyakért önmagukért fontos számunkra a védelmük, hanem azért, amit hordoznak. Évszázadok küzdelmeinek, reményeinek, életerejének bizonyítékát, európaiságunk és magyarságunk alapköveit jelentik. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Ur aim! Ha a reményről szóló Pilinszkyidézettel kezdtem, akkor befejezésül szeretném elmondani, hogy szerintem milyen remény vezet bennünket ennek a törvénynek a megfogalmazásakor. Arthur Imhofnak van egy történelmi tanulmánya, amely azt a kérdést vizsgálja, hogy elődeink miért boldogultak jobban a mindennapok problémáival, mint mi manapság. Tették ezt annak ellenére, hogy pestis, háború és éhínség pusztított rendszeresen, gyakran mindhárom egy időben. A szerző szerint nem tettek mást, csak levonták a kataszt rófák következményeit, azaz saját életidejüket messze meghaladó időszakra próbálták megteremteni biztonságukat, vissza a múltba, megmaradva a jelenben, előre a jövőbe, egy másik dimenziót is figyelembe véve: a teljes örökkévalóságot. Tisztelt Ház! A jövő n emzedék személyes öntudata mellett egyre többen azt vallják, hogy szükségük van olyan nemzettudatra, melyet csak a nemzet kulturális öröksége, a hagyományokon keresztül elsajátított hit tud biztosítani. Biztos talajt kell érezzenek a lábuk alatt ahhoz, hog y eligazodjanak a világ dolgai között, képesek legyenek minden helyzetben elválasztani a jót a rossztól, az igazit a hamistól. El kell higgyék, a történelem nem értelmetlen, vak, céltalan, véres dráma, hanem értelem és szeretet által irányított folyamat, é s ez csak akkor lehetséges, ha épen adjuk át kulturális örökségünk egészét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Szabó Zoltánnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólaló képvisel ő úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a törvény jelen formájában történő elfogadását nem támogatja. Úgy véljük, az 1881. évi XXXIX . törvény által e célra rendelt intézményhálózat és az 1997. évi CXL. törvény ellátják a kulturális örökség védelmét azon a szinten, hogy ne kelljen egy kiérleletlen, átgondolatlan és koncepciótlan törvényjavaslattal káoszt teremteni, egy meglévő intézmény rendszert felforgatni. Kicsit nehéz helyzetben vagyok, ahogyan a kisebbségi vélemények előadói is abban voltak, hiszen nemcsak a bizottsági üléseken, hanem itt sem hangzottak el igazi érvek a törvényjavaslat mellett. Irodalmi idézetekkel és irodalmi igénny el megírt veretes mondatokat bőven hallhattunk, de kevés érvet amellett, hogy miért kellene a kulturális örökség védelmét éppen így, ebben a formában ellátni. Az alábbiakban csokorba szedek néhány olyan érvet, amelyben amellett kívánok szólni, hogy ne így lássuk el ezt a valóban fontos feladatot. Mindenekelőtt a törvény benyújtása ellentmond a jogalkotásról szóló törvénynek és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek, formai okokból mond ellent, amennyiben nem történt a szakmai és érdekké pviseleti szervezetekkel egyeztetés és konzultáció, pontosabban konszenzusra törekvés. (Sasvári Szilárd: Nem igaz, nem így van!) A bizottságban is hangot adtam ennek a véleményemnek; akkor az államtitkár úr azt válaszolta, hogy megtörtént, és mindjárt fel is sorolt egy sor társaságot és egyesületet, amelyekkel konzultáltak. Ezek élén a Magyar Múzeumok Szövetsége állt, amely szövetségről tudni való, hogy néhány esztendővel ezelőtt jobblétre szenderült, gyakorlatilag nem létezik, így aztán annak a kockázata n élkül lehet tőle véleményt kérni, hogy az ember ténylegesen választ kapna. Nem kérdezték meg viszont a Pulszky Társaságot, amely jelen pillanatban is létező és a múzeumok dolgával legalábbis hasonló hatékonysággal, ha nem nagyobb hatékonysággal foglalkozó szervezet. Említették az ellenzéki felszólalók az adatvédelmi törvénnyel,
