Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2927 nyelv és irodalom, a művészet és tudomány, az erkölcsök és szokások összes nemzeti alkotásainak történetét, mú ltját és jelenét, kezdve az első magyar nyelvemlékektől vagy a végső cserép- és fegyverdarabtól, amely a felszántott föld rögével előgördül, egész a felhőkbe nyúló gótikus katedrálisok csúcsáig. A kulturális örökségvédelmi törvény tehát kulturális örökségü nk anyagi valóságunkban is fennmaradt, s ekként érzékelhető elemeinek együttes, integrált szemléletű védelmének jogszabályi alapja kíván lenni. Három, korábban részben külön törvényben szabályozott szakterületet, a műemlékvédelmet, régészetet, a kulturális javak védelmét fogja szabályozni azonos szinten, egységes szemlélettel. Hatálya kiterjed a kulturális örökség ingatlan - műemlékek, régészeti emlékek, régészeti lelőhelyek s ezek védőövezetei - és ingó - régészeti leletek, kulturális javak - elemeire egya ránt. Integrál a törvény, mert a kultúrát nem lehet részekre bontani, csak egységében életképes, ahogy a haza és az otthon is. Aki otthont talál, hazára lel, az olyan gondolati, érzelmi biztonságba kerül, mely eltéphetetlen szálakkal fűzi az élethez. Mi ez er esztendeje hazataláltunk, s azóta itthon vagyunk, és minden erőnkkel meg kell akadályoznunk, hogy otthontalanná váljunk. Ezért is szükség van erre a törvényre. Nemzeti kultúránk védelme létkérdéssé vált. Az európai kultúrára a kihívás súlya nehezedik, m ert értékei kerültek veszélybe egy globalizált világban, mely az értékek helyébe sokszor az érdeket állítja. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta, tíz éve zajlanak azok a gazdasági és társadalmi változások, amelyek befolyásolják életünket. A bef ektetési kedv növekedésével egyre szaporodó, az épített környezetet megváltoztató beavatkozások, az építkezések és hozzájuk kapcsolódó kötelező leletmentések számának folytonos emelkedése, a szűnni nem akaró, engedély nélküli ásatások és leletgyűjtések, a határok könnyebb átjárhatóságával összefüggő illegális műkincskereskedelem s a műtárgyakkal kapcsolatos bűnözés megélénkülése a szabályozás összehangoltságát és az egységesítés jegyében történő újragondolását követeli meg, hogy ezen problémákra válaszokat találjunk. A kulturális kormányzat jogalkotási koncepciója szerint ezért a kulturális örökség területét két átfogó törvény fogja szabályozni. Az egyik a védelem, a hatósági munka, a másik pedig a közszolgáltatások, múzeumi, levéltári, könyvtári szolgáltat ások területe. Az egységes jogszabályi környezet az előfeltétele az intézményi struktúra átalakításának, az addig széttagolt hatósági munka egy intézmény keretében történő összehangolásának is, ami nélkül az örökségvédelem, a gazdasági, társadalmi folyamat ok negatív hatásaival szemben nem lesz képes felvenni a versenyt. Ám a legtökéletesebb törvény sem töltheti be maradéktalanul a szerepét, ha nem leszünk képesek a munkába bevonni a polgárokat, az önkormányzatokat. A törvény egyértelműen szétválasztja az ál lami, kormányzati és a tulajdonosokra háruló feladatokat úgy, hogy az elődjogszabályokhoz hasonlóan változatlanul fenntartja azt az alapelvet, hogy a kulturális örökség védett elemeinek megőrzéséért elsősorban azok mindenkori tulajdonosai tartoznak felelős séggel. A tulajdonos fenntartási kötelezettsége a védett értékek sajátosságaiból következően rendszerint nem merül ki a műszaki állapot fenntartásában, hanem ki kell terjednie a sajátos örökségi értékek érvényesülésének biztosítására is. Ugyanakkor az érté kvédelmi indíttatású törvény az értékeket, bármilyen tulajdonban legyenek is azok, egységesen kezeli, lévén a kulturális örökség nem jogi, de szellemi értelemben az egész nemzet közös vagyona. Hogy néhány példát mondjak arról a listáról, amit a törvény tar talmaz: Budapesten a volt Ludovika főépülete, együttese és parkja, a Vajdahunyad vára, Mezőhegyesen a Csekonitspark víztornya, szivattyúháza, BorsodAbaújZemplénben a boldogkőváraljai várrom, Göncön a pálos templom- és kolostorrom, Fertőd egész kastélyeg yüttese, Egerben a vár mellett Valide Szultana török fürdő romjai, Majkpuszta jégverme és a hozzá tartozó erdő, Istvándi tájháza Somogyban és a gyönyörű somogyvári apátság, de folytathatnám a sort; hadd zárjam le Tarpa szárazmalmának megemlítésével. Ezek a z egész nemzet közös vagyonát jelentik.
