Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 9 (206. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISS GÁBOR, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2915 Ez egy nagyon fontos munka, amelynek egyik kerete ez a törvény, amelyről ma tárgyalunk a parlamentben, éppen ez ért a kulturális bizottság többsége azt gondolta, hogy általános vitára alkalmas e törvényjavaslat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetőj e Kiss Gábor úr. Megadom a szót. DR. KISS GÁBOR , a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatot nem fogja jelentős közérdeklődés kísé rni, mert egy, a nagyközönségtől viszonylag elzárt szakmaterületre irányul, ha egyáltalán érdeklődik még valaki a parlamenti történések iránt. Az ellenzéki javaslatok ésszerűségéről a bizottsági vitában elhangzott egy megjegyzés, mármint tudniillik az nem egészen érthető - mondta a többség képviselője , miért elleneznek az ellenzéki képviselők törvényjavaslatokat csípőből, holott módosító javaslataik, ha ésszerűek, elfogadásra találnak. Már ott kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy a módosító javaslatok ésszerűségének minősítése politikai kérdés; ha nem így lenne, nem szokták volna visszautasítani az esetleges helyesírási hibák kijavítására irányuló törekvéseinket is. Az ellenzék tehát nem csomót keres a kákán, hanem megpróbálja világossá tenni, hogy a sz óban forgó törvényjavaslattal kapcsolatos fenntartásainak mi az alapvető oka. Kormánypárti részről a bizottságban megdicsérték a törvény alapfogalmainak kiérlelt és pontos megfogalmazását, ezért én kimondottan ezeknek a kérdéseknek a cáfolatára vagy bírála tára szorítkozom. A definíció azért kulcskérdés egyébként szerintünk is, mert a törvényhozók gondolkodásmódjának az alapvonására utal. Az előterjesztő elmondta, hogy egy szélesebb nemfogalom alá rendelve próbálják meghatározni, hogy mi a műemlék, a követke zőképpen: olyan műemléki érték, amelyet a törvény alapján műemlékké nyilvánítottak. Viszont műemléki érték minden hazánk múltjához tartozó épített örökségi elem, amely a kulturális örökség szempontjából védendő értéket képvisel. Volt egyszer egy filozófus, akinek megvolt a véleménye a lapos tautológiák széjjelteregetéséről, és itt sincs másról szó: műemléki érték, védendő érték, műemlék, amit védenek. Ez azért fontos szempont számomra, mert én úgy gondolom, és a szakma is - akikkel legalábbis tanácskozni vo lt szerencsém - úgy gondolja, hogy a műemléki érték nem pusztán tárgyiság, hanem valami olyan spirituális többlet, ami a történetiség, az esztétikum és az etikai tartalom fogalmi jegyeivel ragadható meg. Ezt az is mutatja, hogy maga a törvényjavaslat címe is a kulturális örökség védelméről szól, holott helyesebben csak a tárgyi kulturális örökségre terjeszkedik ki. Ha a beépített területet vizsgáljuk és azt tekintjük kulturális értéknek, akkor a muhi csatamező, amin semmiféle építmény nincs, nem lenne a nem zeti örökség értékes része, és mégis az, éppen ebben a bizonyos spirituális szférában. Azt gondolom, hogy ez a tárgyiságra való koncentrálás tulajdonképpen egyfajta - meg ne sértődjenek - vulgármaterialista megközelítése a tárgynak, amely megközelítés eset ében az értéknek a szubsztanciális eleme, az értékképző vagy konstitutív eleme az a hivatali aktus, amellyel egy építményt műemléknek nyilvánítanak. Így válik a fennen hirdetett morális idealizmus néha egészen közönséges hivatali bornírtsággá. Egy másik sz emléltető példa. Hogyan oldanák meg azt a konfúziót, ami az 5. §nak és a 7. §nak a 4. pontja között van: egyfelől a más nemzetek hazánkban található kulturális öröksége, illetőleg a magyar nemzet és Magyarország népei történelmének az öröksége. Erre a ré szletes vitában majd szándékozunk kitérni.
