Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
292 kormánypárti képviselők olyan gondolatokkal, ami nem illet meg bennünket ! Az ellenzéki képviselők eddig csupán arról szóltak, hogy a szegény családok legalább olyan értékesek a nemzetgazdaság számára, mint az úgynevezett gazdag családok, s azért inkább a szegények támogatása az állam feladata, mint a gazdagok támogatása. Most már kínomban XIII. Leó pápa gondolatát vettem elő, aki 1891ben szó szerint a következőket írja, és ezek után a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és a rádióhallgatók döntsék el, hogy kinek van igaza. A következőt írja: "Az egyének jogainak védelmében elsősorban az alsóbb osztályokra és a szegény sorsúakra kell tekintettel lenni. A gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, s így kevésbé szorulnak rá az állami védelemre. Míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelk eznek érdekeik megvédésére, kizárólag az államra támaszkodhatnak." - írja XIII. Leó pápa. Az egyház elsősorban azokért emeli fel szavát, akik önmaguk nem képesek érdekeiket, igényeiket kifejezni és megvalósítani. Én jól tudom, hogy a jelenlegi egyházi veze tők nem mindegyike szimpatizál velünk, ellenzéki képviselőkkel, pedig jó lenne nekik is XIII. Leó pápa gondolatait figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A kétpercesek véget értek. Megadom a szót fel szólalásra Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP. ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A kilencvenes évek második felében az 1995. és 1996. évi családellenes intézkedéseket követően népes edési katasztrófahelyzet alakult ki Magyarországon. (14.10) A már megszületett gyermekeiket bölcsődébe elhelyezni nem tudó, de a gyermekgondozási segély lehetőségétől is megfosztott családok tízezreinek kálváriája egyértelműen figyelmeztette, sőt fenyegett e a fiatalokat a gyermekvállalás súlyos hátrányaival, tízezreket tántorított el a családalapítástól és a gyermekek vállalásától. A hatalmon lévő, korábban, még a kampány során szociális biztonságot ígérő szocialista és szabad demokrata pártok immáron megvá ltoztathatatlan történelmi felelősségévé vált a nemzet felgyorsuló pusztulása. A családellenes és nemzetfogyasztó jogszabályi gépezet leállítása érdekében az elmúlt két és fél évben már sokat tett ez az Országgyűlés, és a most előterjesztett törvényterveze t is ezt a többségi szándékot tükrözi. Az első jelentős döntést akkor hozta meg az Országgyűlés a kisgyermekes családok érdekében, amikor megszavazta a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 1999. évi XCVII. törvényt. A t örvény ismét lehetővé tette a középosztály számára a korábban tőlük megvont gyermekgondozási segély igénybevételét. E lehetőséggel azonban nagyon sok fiatal anya nem él, mert attól tart - sajnos, igen sok esetben megalapozottan , hogy a segélyezési idő le telte után már nem mehet vissza a volt munkahelyére vagy a volt munkakörébe. Ezzel egyidejűleg viszont egyre több olyan nő kénytelen tovább dolgozni a megnövelt nyugdíjkorhatár miatt, akik korábban segíthettek volna leányaikon, menyeiken mint nyugdíjas nag yszülők. Figyelembe véve azt a tényt is, hogy ez a nyugdíj előtt álló női korosztály sem lehet biztos munkahelye megtartásában, szinte kézenfekvő számukra annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy immáron a jogszabályok adta lehetőségeket is kihasználva nev eljék unokáikat, ugyanúgy, ahogy azt a nyugdíjkorhatár felemelése előtt tették volna. Legyen a nagyszülők gyermeknevelő tevékenysége is ugyanolyan hasznos, és nyugdíjjogosultságot megalapozó szolgálati éveket szerző tevékenység, mint a fiatal anyák segélye zési időszaka! A három képviselő törvényjavaslata létező
