Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
270 A kommunista párt hatalmának kiteljesedését követően nyitott rendszer alakult ki a közigazgatásban. Ez elsősorban a képesítési követelmények fokozatos lebontásában , illetve csaknem teljes felszámolásában nyilvánult meg. A szakmai követelmények háttérbe szorultak. A szakmai színvonal zuhanása évtizedekre, máig kihatóan megrendítette az állampolgárok közigazgatásba vetett bizalmát. A szakmaiság érvényesítésében valódi áttörést a 25/1977. számú minisztertanácsi rendelet hozott, mivel 1945 óta ez volt az első olyan jogszabály, amely a központi közigazgatás vezetőire és ügyintézőire képesítési előírást állapított meg. Ezt követően apránként mindig növekedett a köztisztvis előkkel szemben támasztott, de rendesen soha meg nem fizetett igény. Egyre határozottabban fogalmazódott meg a köztisztviselőkre vonatkozó önálló törvényi szabályozás megalkotásának szükségessége. Az Antallkormányzat idején megalkotásra került a köztisztv iselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény. Ez a jogszabály azonban nem bizonyult hatékonynak, és a politikai konjunktúrák változásai ellen nem védte meg kellőképpen a köztisztviselőket. Mostanra megteremtődtek a feltételei a közszolgálat szakmai é s erkölcsi feltételekhez kötöttebbé és zártabbá tételéhez. Adottak tehát a most előterjesztett törvényjavaslat elfogadásához bizonyos igények. Ugyanakkor a feltételek nem teljesek, hiszen van ellenállás is a közszolgálat erősödésével szemben. Könnyű volt a nnak idején a zárt rendszerből nyitott rendszert csinálni 1945 után, nehezebb azonban most egy nyitott rendszerből zártat kialakítani, hiszen kiterelni egy meglévő rendszerből oda nem való embereket sokkal nehezebb, mint be sem engedni őket oda. Az ilyesmi nagyszámú végkielégítési igényekkel, pereskedésekkel és politikai torzsalkodással jár, ráadásul további problémaként jelentkezik a közszolgálatra esetleg szakmailag és erkölcsileg alkalmas emberek nagyszámú felkutatása, tekintettel arra, hogy korábban nem ez volt a fő követelmény. Talán ezekre a feltételekre is figyelemmel a törvényjavaslat tételes tartalma óvatosan változtató, és a kivitelezhetőséget is figyelembe veszi. Emiatt, mint jeleztem, nagy változásról nem lehet beszélni. A törvény szabályozását k övetően ugyanis meg kell jelenniük mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek, amelyek ennek a javaslatnak az elfogadása esetén életbe lépnek. Ennek elmaradása esetén lehet ugyan beszélni közszolgálati életpályáról, de a gyakorlatban nem lehet elvárni an nak komolyan vételét. A magyar jogrendszer egy szétszórt anyag ezen a területen, nem pedig kellőképpen egységes és megfelelő színvonalon kodifikált. A közszolgálatban dolgozók jogállását sajnos nem egységes törvény szabályozza, hanem több, egymástól függet len törvényi és alsóbb szintű jogszabály is vonatkozik erre a területre. Az érintett személyi kör közhatalomgyakorlásban való részvétele, valamint a politikával való közvetlen kapcsolata alapvetően különbözik. A Magyar Igazság és Élet Pártja célszerűnek l átta volna, ha a közszolgáltatásban dolgozókra, így a közalkalmazottakra és a köztisztviselőkre is egy kódex jellegű, egységes szabályozás irányába mozdult volna el az előterjesztő. Ennek sajnos most az ellenkezője történt, aminek az lehet a következménye, hogy a köztisztviselői kar a közalkalmazottak felé fog elszívó hatást gyakorolni, hiszen nem vitatva a köztisztviselők szerepének kiemelt fontosságát, legalább ilyen fontos egy pedagógus vagy más közalkalmazott tisztességes fizetése, kiszámítható életpály ája. Ez most a közszolgálatban dolgozók egyik részében jó irányba mozdul, a másik részében pedig változatlan marad. Ez a része a tervezetnek szembeállítja a közalkalmazottat a köztisztviselővel, ami aligha lehet egy kormány szándéka. A törvényjavaslat tart almában nem is egy hosszú távú és a véglegesség hatásának elérésére irányuló szándékot látunk - ilyen irányú újításokat vezet be. Megpróbálom számba venni ezeket az újításokat. Bevezeti a pályakezdő köztisztviselő fogalmát. Mivel a javaslat gondolata a kis zámítható köztisztviselői karrier megteremtésének gondolatával kacérkodik, ezért ebben nem látunk gondot, hiszen ezt a karriert egyszer meg kell kezdeni, és nagyon jó, ha az, aki ezt választja, nagyjából előre látja a jövő lehetőségeit.
