Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
266 Nyilvánvaló, hogy egy új típusú közigazgatási rendszernek megfelelő, korszerű közszolgálat felépítése nem egykét év feladata, és a mindenkori feltételek között esetenként csak kis lépésekkel haladhat. Egy ilyen kis lépésnek teki nthető a jelenlegi törvényjavaslat is, amelynek számos eleme a rendszer továbbfejlesztését szolgálja, részletesebb szabályozást ad a fogalom meghatározásaival, eljárási rendjével. Néhány rendelkezése aggályos, az alapvető célkitűzései azonban támogathatók. Az 1992ben a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény minden hibájával együtt is hazánkban első ízben igyekezett megteremteni a közigazgatási dolgozók egységes közszolgálati pragmatikáját. Azóta számos módosításon esett át, a változások egy része pozit ív módon, a rendszerépítéshez, illetve annak továbbfejlesztéséhez kapcsolódott, továbbá az egyes közszolgálati jogviszonyok közötti harmonizációt szolgálta. Voltak pusztán költségvetési megszorítások okán végrehajtott módosítások is, de azokról inkább ne b eszéljünk. A jelenlegi törvényjavaslatnak is van sok támogatható, a közszolgálat értékeit megőrző, azt továbbfejlesztő módosító indítványa. Egyetértünk azzal, hogy a jelenleginél sokkal részletesebben kell szabályozni a szakemberutánpótlással, a vezetőkiv álasztással, a pályázati eljárással kapcsolatos tartalmi és formai elemeket. Támogatjuk a főtisztviselői kar intézményének bevezetését is, amely az uniós országok közigazgatásában már ismert, a közigazgatással szemben megjelenő új követelmények által megal apozott és alkalmazott megoldás. Nem vitatható, hogy az új típusú közigazgatás egy, a klasszikus igazgatási modellektől eltérő szemléletű és felkészültségű köztisztviselői csoport kialakítását igényli; úgymond új közmenedzsmentre van szükség. A piacgazdasá gi környezetben és az adófizető állampolgárok demokratikus ellenőrzése alatt működő közigazgatás nem hagyhatja figyelmen kívül a gazdaságosság, a hatékonyság és a hatásosság követelményrendszerét, ennek megvalósítására alkalmas köztisztviselőkre van szüksé g. Természetesen lehet, sőt kell finomítani az intézmény létrehozásának részletszabályain. Ugyancsak lehet támogatni a teljesítmény mérésének elvét, azzal a megszorítással, hogy a javasolt szabályozás nem feltétlenül felel meg a célnak. Nincs egységes állá spont, konszenzusos megállapodás jelenleg sem a közigazgatási teljesítmény mérhetőségének tartalmáról, sem módszertanáról, így igen konfliktusos lehet és a céllal ellentétes módon történhet a teljesítmény mérése és értékelése; például a képviselőtestülete k döntenek a teljesítménykövetelmények alapját képező célokról. Kérdés: mi a teendő, ha olyan illuzórikus, a realitásokkal nem számoló, szakmailag értelmezhetetlen a célok meghatározása, hogy ellehetetleníti a mérhető teljesítmény értékelését? Ki ellen kez deményezzen a köztisztviselő jogvitát? Hogyan lehet kötelezni a testületet arra, hogy ezt feladatának tekintse? Nem tartom szerencsésnek a munkaidő kötelező, törvény által előírt beszabályozását. A települések egymástól nagyon különbözőek, a polgármesteri hivatalok nyitva tartásának és az itt dolgozók munkaidejének a településen felmerülő igényekhez és sajátosságokhoz kell igazodnia. Rá kell bízni az önkormányzatra, hogy az adott település igényeinek megfelelően a kötelező heti negyvenórás munkaidőt milyen beosztásban szabályozza. Ezt az is indokolná, hogy a köztisztviselőnek túlmunkáért díjazás nem jár, csak szabadidőátalány, és elfordulhat, hogy a köztisztviselő e kötelező szabályozás miatt rendszeres túlmunkára lenne kötelezve, amelyet igaz, hogy a szaba didőátalánnyal meg lehetne váltani, de ha a szabadidőben történő kiadás nem lehetséges, illetményének megfelelően meg kellene váltani. Ez az önkormányzatra végül is olyan többletfizetési kötelezettséget róna, amely az adott település viszonyainak megfelel ő munkaidőbeosztással elkerülhető lenne. A rugalmas munkaidőbeosztás esetén a megállapított 914 óráig tartó törzsidőben történő munkahelyen tartózkodást szintén hibás javaslatnak tartom, hiszen a köztisztviselőknek rendszeresen környezettanulmányokat ke ll folytatniuk, természetesen nem ügyfélfogadási napokon. Ha kötelezően előírjuk számukra 914 óráig a munkahelyen történő kötelező tartózkodást, lehetetlen lesz a szükséges környezettanulmányok határidőben történő elvégzése, ezzel vagy rendszeres határidőtúllépést követ el a köztisztviselő,
