Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORVÁTH BÉLA (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2648 Elmondtam már az expozéban, elmondtam egy kétperces felszólalásban, most kénytelen vagyok ha rmadszor is elmondani más szavakkal ugyanazt, amit előttem éppen Szűrös Mátyás képviselő úr mondott el. Az esküjéhez híven, fegyverrel a kézben, parancsteljesítés közben elesett katona mindig hősi halott, mert soha nem tehet arról, hogy az országát, a hads eregét milyen háborúba és milyen politikai célok miatt vitték bele. Az pedig, hogy én miről mit gondolok - megkérem Bauer képviselő urat ma már másodszor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy az én gondolataimban való olva sást szíveskedjék mellőzni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Horváth Béla úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. HORVÁTH BÉLA (FKGP) : Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon rövid en, jóindulatúan mondom, államtitkár úr, örülök, hogy ön ennyire kompromisszumkész és befogadókész az ellenzéki módosító indítványokkal kapcsolatban. Csak emlékeztetném a tisztelt Házat, a rádióhallgatókat, hogy a 2000. évi I. törvény kapcsán is hasonló he lyzet volt. Az ellenzék jelezte, hogy módosító indítványai megszavazása esetén megszavazza a Szent Koronatörvényt, aztán végül a végszavazásnál ugyanúgy nemet nyomott, annak ellenére, hogy beépültek a gondolatai. Most is hasonló helyzetben vagyunk, de mi legyünk nyitottak az ellenzék iránt. A tisztelt rádióhallgatóknak és a jegyzőkönyvolvasóknak mondom, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos tükröt is állít Bauer Tamás SZDSZes pártjának. Nevezetesen: mint budapesti, szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy a Magyar Országgyűlésnek kell nógatnia, ösztökélnie Demszky Gábor főpolgármester urat, a 4. §ban fel kell hívnunk a figyelmét, hogy a kegyeletsértő rendezvényeknek vessen véget a budapesti Hősök terén, annak ellenére, hogy az 1990ben megfogalmazott önkorm ányzati törvény feketénfehéren úgy fogalmaz, hogy a Fővárosi Önkormányzat feladata és hatásköre különösen: rendeletében védetté nyilvánítja a főváros városképe, történelme szempontjából meghatározott épített környezetét, különös tekintettel a világörökség részévé nyilvánított épületekre, építményekre és területekre, szabályozza ezen védett értékek védelmét, fenntartását. Sajnos, Demszky Gábor SZDSZes főpolgármester úrnak tíz év nem volt elegendő, hogy olyan rendeletet alkosson a Fővárosi Közgyűlés, hogy a Hősök terén méltóképpen oda lehessen menni emlékezni, és valóban ne gördeszkázók között bukdácsolva, külföldiek megrökönyödésére kelljen ezt megtennünk. Összességében, befejezésképpen csak annyit tudok ezzel kapcsolatban elmondani, különösen az ellenzéki, SZDSZes felszólalóval kapcsolatban - egy latin mondást idézek: a tettek önmagukért beszélnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez jellemzi Demszky Gábor tízéves főpolgármesterségét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Függetl en Kisgazdapárt soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Én továbbfejlesztem azt, amit Horváth képviselőtársam mondott: minden Démoszthenészné l szebben beszél a tett - hogy klasszikusokat idézzünk. Azt szeretném leszögezni, hogy annyira szerencsétlen volt a magyar történelem, hogy alig vannak olyan időszakok, amikor meg lehet állapítani, hogy valaki úgynevezett jó ügyért vagy később megállapítot t igaz ügyért harcolt. Azt hiszem, mindig az emberből kell kiindulni, és nem lehet a vulgár marxista értelmezést venni - ami annak idején is feldühített bennünket , hogy igaz háború, nem igaz háború. Azt, akit a közösség elküldött, aki teljesítette a köte lességeit, aki bátran viselkedett, férfihoz méltóan, igenis hősként kell
