Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORVÁTH BÉLA (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2645 nemzeti ünneppé nyilvánított, március 15e, augusztus 20a, október 23a - vagy a többi emléknapon, június 16án, október 6án a magyar társadalom évről évre megemlékezik a hősökről és az áldozatokról. Ez a törvényjavaslat azonban nem erről szól, mint ahogy nem erről szóltak e kormánykoalíció korábbi hasonló történeti kezdeményezései. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy egyfajta történelemszemléletet, amely jelen van a magyar közéletben és amit a jelenlegi jobboldali kormánykoalíció képvisel, hivatalos, egyedül üdvözítő történelemszemléletté tegyen, mint ah ogy erről szóltak a koronatörvény és a többi emléknaptörvény is, amit ez a kormánytöbbség elfogadtatott ezzel az Országgyűléssel. Miféle történelemszemléletről van szó? Amikor a demokratikus Magyar Országgyűlés 1990ben megalakult, akkor azzal, hogy az els ő beszédet (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő! Idő! - Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Rendes hozzászólás!) Vörös Vincére, az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjére bízta - akiről éppen ma emlékeztünk meg halálát követően , akkor ezzel és Vörös Vince beszédével azt juttatta kifejezésre, hogy az új Magyar Országgyűlés azzal az újrakezdéssel vállal közösséget és folytonosságot, amit 1945 jelentett, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása jelentett, és nem vállal folytonosságot a Horthykor és az a zt megelőző korok - Bibó kifejezését használva - zsákutcás politikájával. Kiderült azonban már az első ciklusban - kezdve Antall miniszterelnöknek a Hadtörténeti Múzeumban tartott beszédétől, Raffay államtitkár úrnak az országzászló helyreállítására tett k ezdeményezésén keresztül a Horthytemetésig , hogy a magyar jobboldal nem tanult a második világháború poklából, és azzal kíván folytonosságot vállalni, ami ezt a társadalmat a két világháború szörnyűségeibe belevitte. (18.00) Akkor mé g a Fidesz azt mondta, hogy számára a Horthykorszak értékelése ugyanúgy távol eső közömbös kérdés, mint a mohácsi vészé. Hatalomra kerülve azonban megváltoztatta ezt az álláspontját, és a jövő választásának kormánya többet beszél a múltról, mint bármely k orábbi kormány. E törvényjavaslat azzal, hogy a május végi időpontot választja; azzal, hogy szövegszerűen átveszi az 1924es törvény rendelkezéseit; azzal, hogy indoklásában hivatkozik is az 1924es törvényre, akárcsak a Corvinkoszorú, Corvin... (Közbeszó lás az FKGP soraiból: Lánc...), a Corvinlánc helyreállítása, egyértelműen a folytonosságot vállalja - ami az előző Fidesz, a '90es évtized első felének Fidesze számára még elképzelhetetlen volt - a Horthykorszakkal. Azzal, ahogy Hende államtitkár úr mai expozéjában - ami a szövegben nincs benne - egyértelművé tette, hogy az első világháború, a második világháború magyar szerepvállalásával vállal közösséget. (Dr. Hende Csaba nevet.) - ez elhangzott ma itt, kedves államtitkár úr (Dr. Hende Csaba: Jaj, édes istenem!) , ahogy Ughy fideszes szónok úr szintén hasonló szellemben fogalmazott, teljesen világos, hogy önök úgy gondolják ma is (Ughy Attila: A keresztény papokra gondolsz?) , hogy amikor a magyar kormányok belevitték Magyarországot olyan háborúkba, ami lyenek voltak Mária Terézia idején is, de ezek a mai nemzedék számára valóban történelmet jelentenek... - de amilyen volt az első és a második világháború, ahol senki nem Magyarországot védte, senki nem a magyar állam és a magyar nép érdekeiért harcolt, me rt a magyar népnek Németország győzelméhez a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és Angliával szemben semmiféle érdeke nem fűződött; ahhoz fűződött a magyar népnek érdeke, hogy Németország abban a háborúban vereséget szenvedjen. Aki a keleti fronton a n émetek oldalán harcolt, nem magyar érdekekért harcolt. 1945ben Magyarországon ezt mindenki vagy legalábbis nagyon sokan megértették, úgy tűnt, hogy még 1990ben is értik; e törvényjavaslatból az derül ki, hogy e törvényjavaslat előterjesztői és támogatói ezt ma sem értik, és ma is azt hiszik, hogy aki 1942ben, '43ban, '44ben ennek a háborúnak az áldozatául esett, az Magyarország érdekében esett áldozatul.
