Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2640 tévékamerája előtti beszédstílusa messze elmaradt attól, amit itt most az ellenzéki képviselők kifogásolnak. Tulajdonképpen Teleki Pál idézetét kellene az MSZPs és SZDSZes képviselőknek (Az elnök a c sengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) maguk elé vagy a képviselői irodaházban a szobájuk falára kitenni: merjünk magyarok lenni! Ezt tudom üzenni nekik. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces ho zzászólásra következik Mécs Imre úr, az SZDSZ képviselője. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Én nem ehhez a vonulathoz szeretnék hozzászólni, hanem még egy fontos gondolatot felvillantani. Ez pedig az, hogy a múlt megismerése, a hősök tisztelete, elism erése elsősorban magunknak és a jelennek szól; azért, hogy a társadalom érdekében ma is szülessenek olyan emberek, akik áldozatosan.... Nem is akarom a hős szót használni, mert már az is túl fellengzős. De vajon ezt megtehetjüke anélkül, hogy a múltat ne elemezzük pontosan? Tehát ha egy hősi emlékmű előtt állunk, mondjuk, Verdunben, hogy ne magyarokról beszéljünk, akkor nem gondolkozunke el azon, hogy vajon érdemes volte ott másfél millió embernek elpusztulnia? Most közös emlékművük van. Vagy a köztársas ági, a francóista vagy királyi közös emlékhely, a sziklatemplom, ahol ott fekszenek az egymással szemben álló hősök, mert hősök voltak mind a két oldalon... - hősök voltak. És ilyen a magyar történelemben is hányszor van? Miért kellett a Donkanyarba kihaj tani az embereinket, és hagyni, hogy ott elpusztuljanak? Nagy a mi felelősségünk és az elődeinké is, a politikusoké, nagy. Nem akarok példákat mondani, mert rengeteg felelős politikus volt. Gyóni Géza nem véletlenül írta, hogy csak egy éjszakára jöjjenek c sak oda a politikusok, a hadiszállítók és a többiek. Tehát ez ezt is jelenti. A ma nyelvén kell beszélni, mert ha a múlt nyelvén beszélünk, akkor muzeális lesz a dolog. Ezért mondom azt, hogy a mai srácoknak, a mai gyerekeknek, a felnövő generációknak kell elmondani, és ezeket a gondolatokat testhezállóvá tenni. Ezeket nem lehet koturnusra állva megtenni, ez nem megy. Nem lehet kabukiszínházat csinálni - szóval, nem hallgatják meg. Tessék elmenni színházba, ma azok az előadások is rövidek! (Az elnök a cseng ő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát ez nem megy, a ma nyelvén kell elmondani mindezt. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Hende Csaba úr. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Teljes mértékben egyetértek Mécs képviselő úr felszólalásának azon részével, amikor a verduni példát hozta fel. De igen, képviselő úr, amikor az ember ott megemlékezik, akkor bizony fel kell tenni a kérdést, hogy mi értelme volt négy éven keresztü l mustárgázzal és szuronyrohamokkal másfél millió embert, németet és franciát elpusztítani az első világháborúban. És hogy kik ezért a felelősök? Egy biztos: azok a katonák, akik ott fegyverrel a kézben, katonai esküjükhöz híven, parancsra teljesítették a kötelességüket, minden esetben hősi halottak. A harang értük szól, és mindnyájukért szól. Köszönöm, hogy idézte Gyóni Géza híres versét, de én egy másik versből vettem egy rövid részletet. Gyóni Géza indulata azok ellen, akik a haza végveszélyének óráiban Budapestről szájaltak és magyarkodtak, miközben a Kárpátokban a papírtalpú bakancsban lefagyott a magyar baka lába, azok ellen jogos ez az indulat. Kérem a képviselő urat, tételezze fel rólunk - akár mondhatnám, rólam mint tartalékos tisztről , hogy egy i lyen helyzetben nem a parlamentben ágálnék, és nem itt próbálnék, ahogy ön mondta, valamiféle koturnust ácsolni a talpam alá.
