Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 7 (204. szám) - A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2625 Tisztelt Ház! E törvényjavaslat elsősor ban azokról szól, azok előtt tiszteleg, azoknak állít szándéka szerint örök emléket, akik esküjükhöz híven fegyverrel a kézben, parancsot teljesítve estek el a hazáért. Hadd hajtsak fejet most előttük a keleti front poklát megjárt, orosz fogságban elhunyt nagy költőnk, Gyóni Géza Hazatérés című versének egy rövid részletével: "Te már elérted, halott katona, / Amit mi jajjaj mindhiába várunk: / Téged takar a béke bársonya, / Már mind valóság, mi nekünk csak álmunk." Tisztelt Országgyűlés! A kormány meggyőző dése szerint a magyar hősök emlékének megörökítése az utókornak olyan kötelessége, amely önbecsülésünk, nemzeti azonosságtudatunk megtartásának alapvető feltétele. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat előkészítőit és benyújtóját ez a megfontolás vezérelte. A kormányt e szándékában megerősítették a különböző társadalmi szervezetek és polgárok hasonló kezdeményezései is. A törvényjavaslat kifejezi a nemzet választott képviselőinek tiszteletadását a hősök előtt, akik emlékét törvényben örökíti meg: a hősök emlé kének ébrentartására május utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítja. A kormány fontosnak tartja, hogy a hősök emlékének ápolására egy konkrét nap jelöltessék ki, mert ez teremt alkalmat az évenkénti rendszeres megemlékezésre. A javaslat ezért nem jogi, de erkölcsi követelményként írja elő, hogy a magyar hősök emlékünnepén az állami szervek, a helyi önkormányzatok, az egyházak, a társadalmi szervezetek és a magánszemélyek méltó ünneplés keretében róják le hálájukat a nemzet hősei előtt. Az emlékünnep időpontjának megválasztását történeti előzmény indokolja. A korabeli Országgyűlés 1924ben a XIV. törvénycikkel megörökítette az első világháború hősi halottainak emlékét, és május utolsó vasárnapját a hősök emlékünnepévé avatta. Az elmúlt évek ben jelentős társadalmi igény volt ennek felelevenítésére, és szinte minden településen meg is ünnepelték a hősök napját. A javaslat által megválasztott időpont tehát egy korábbi ünnep felidézése, és annak szélesebb értelemmel való felruházása, hiszen immá r a bármely korban a hazáért küzdött hősök emlékének ápolását szolgálja. Az emlékünnep időpontja egybeesik a gyermeknappal. Kétségtelen, ha egyazon napra két ünnep esik, előfordulhat, hogy az egyik esemény háttérbe szorul. Itt azonban alapvetően más a hely zet. E két ünnep éppen a lelki összekapcsolódásra teremt lehetőséget. Az egyik esetében a múltról, a másiknál pedig a jövőről van szó. Egy nép egymást követő nemzedékeinek végeláthatatlan láncolatát titokzatos kapcsok fűzik egymáshoz. Aligha tévedünk, ha a zt hisszük, ez a láthatatlan kötelék tartja egyben, s teszi néppé a sokaságot. Az egyes ember és a nép is az elődeitől veszi a példát, a követésre szóló mintát, s nehéz helyzetekben az erőt, a bátorítást tőlük nyeri. A gyermeknek magától mé g nincs annyi belátása, hogy ezt az igazságot felismerje. Mi, mai felnőttek, anyák és apák vagyunk az a láncszem, amelynek erősen kell tartania, különben a lánc, amelynek folytonosságáról elődeink ezredévnél is régebben híven gondoskodtak, éppen nálunk sza kadna meg. Erősen kell hát fognunk lelki értelemben is egyik kezünkkel apáink, nagyapáink, s minden ismert és már ismeretlen ősünk kezét, másik kezünkkel pedig fiaink, lányaink kezét szorítjuk, s nem is engedjük el soha. Hatalmas felelősség, s egyben magas ztos hivatás szülőnek lenni. Isten adjon erőt mindnyájunknak, hogy ezt a hivatást zaklatott korunkban híven tölthessük be! A jövendő kettős ünnep, a hősök emlékünnepének és a gyermeknapnak az egybeesése, a múlt és a jövő jelképes találkozási pontja, egyben szülői felelősségünknek is hű megjelenítője lesz. Hazánk történetét súlyos csapások, külső támadások sorozataként is leírhatjuk. Sajnálatos, de nem zárhatjuk ki, hogy hasonló megpróbáltatások a jövőben is érik majd a magyarságot. A nemzetünk iránti kötele sségünk nemcsak arra terjed ki, hogy a haza hívó szavára tartalékos katonaként, eskünk szerint csatasorba álljunk, ha kell. A magyar jövő iránti felelősségünk arról is gondoskodni, hogy fiaink hazafias szellemben nevelkedjenek, és lélekben készüljenek fel a haza védelmére. Szükség van ezért arra, hogy olyan alkalmakat teremtsünk, amikor gyermekeink
