Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott elbirtoklási határidő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3845. szám) részletes vitája - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3797. szám) részletes vitája - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
2595 Megnyitom a részletes vitát, Kosztolányi Dénes képviselő úrnak adom meg a szót. (Dr. Kosztolányi Dénes: Bocsánat, a következőnél szeretnék szólni.) Utána már csak a napirend utániak következnek. (Dr. Kosztolányi Dénes: Akkor most!) DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Elnézé st kérek a bizonytalankodásért. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csodálkozom azon, ha ehhez a törvénymódosításhoz, amely most a Ház előtt fekszik, csupán három módosító javaslat érkezett, továbbá azon sem csodálkozom, hogy az ellenzék i padsorokban a törvénymódosítást korábban ellenző képviselőkből senki nincs jelen. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Hogyne lenne!) Az MSZP részéről senki nincs jelen. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Meg az SZDSZ!) A képviselőtársaim közül a MIÉP képviselői jelen vannak, de karakteresen az MSZP és az SZDSZ az elmúlt három hétben támadta ezt a törvényjavaslatot. Annak sem tudom be a távolmaradásukat, hogy ezt most a hosszú hét utolsó plenáris ülésének pénteki napján utolsó napirendi pontként tárgyaljuk. Arra gondolok, hogy az elmúlt három hét igazolta azt, hogy ez a törvénymódosítás a véleményszabadság irányába hat, és ez a törvény már működik is. Ritka esettel állunk szemben: még hatályba sem lépett a törvény, de azt a törvény alkalmazói és azok, akik igen érintve vannak a tör vény által, már elfogadták, tudomásul vették és működtetik - itt a sajtóra és a médiára gondolok. Azt hiszem, a törvénymódosítást igencsak ellenző MSZPsek, SZDSZesek azért nincsenek itt, mert ők is felismerték, hogy az újságírótársadalom, a médiaszakemb erek elfogadták a törvényt. Ezt egy példával szeretném önöknek igazolni - mindig a saját példa a legjobb, és a parlament előtt ismert példa alkalmas erre. Az általános vitában elhangzott egy vélemény, jómagam egy kultúrtörténeti, irodalomtörténeti emléket idéztem a tisztelt Ház elé, miszerint a Nyugat kiválóságai, újságírók, költők, irodalmárok bizonyos minősítéssel illették a bulvársajtóban működő azon újságírókat, akik úgynevezett kihűlt híreket hónapokig ébren tartottak a bulvárújságokban, maguk is hírek et kreáltak egymás számára, majd ezeket a híreket, ezeket a félig valós, de inkább valótlan híreket sokáig szemezgették, csipegették, míg lerágott csont lett ebből. Ez a vélemény elhangzott, hogy Kosztolányi Dezső író, költő, újságíró hogyan minősítette ez eket az újságírókat. Másnap elkezdődött az ellenvélemények kifejtése az újságban is és a televízióban is. Azok az újságírók és azok a médiák, akik úgy vették, hogy érintettek ebben az ügyben, vagy magukra ismertek a jelzős rendszer nyomán, azonnal kifejtet ték a véleményüket. Ebben látom azt, hogy a törvény hatályosult, működik, hiszen az alapvető lényege a dolognak, a sajtóetikának az alapszabálya: a hír szent, a vélemény szabad. Az történt, hogy elhangzott a parlamentben egy vélemény, és ezzel szemben véle ményt formáltak az újságírók, és ezt kifejtették a különböző napilapokban, televíziós műsorokban. Nagyon hasznos volt számukra, hogy elő kellett venniük a kultúrtörténeti anyagokat, egy neves újságíró fellapozta Kosztolányi Dezső összes munkáit, és megtalá lta benne az ominózus kifejezést, ezt a televízióban közzé is tette. Mi lett a dolog végeredményben? Miért jó ez a törvény? Miért védi a véleményszabadságot? Mert nem történt semmi. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Dénes, ez nem az általános vita, ez a részletes vit a!) Az történt, hogy mindenki elmondhatta a véleményét, nemcsak azok, akik hivatásszerűen véleményt formálnak, hanem azok is, akik ebben érintettek. Senki nem jelentett fel senkit, senki nem perelt be senkit, senki nem sértődött meg a másikra, úgyhogy szer intem a törvény részletes vitájára azért nincs különösebben szükség, mert maga a törvény ilyenformán már működteti önmagát. Ugyanakkor el szeretném még azt mondani ebben a körben, hogy a törvényre azért is nagyon szükség van, mert nyolc év óta nem fordult elő az, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló kénytelen külön fejezetben foglalkozni a gyűlöletbeszéd retorikájával avagy a médiával kapcsolatos ügyeikről. (14.50) Nagyon javaslom a képviselőtár saknak, hiszen erről majd fogunk a Házban tárgyalni, de a Magyar Újságírók Szövetségéhez tartozó valamennyi újságírónak is, hogy olvassák el,
