Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÁDAS MIHÁLY (Fidesz):
2559 Az első, amit mondott, hogy a tankönyvvé nyilvánítási eljárásba milyen hagyományos, megszokott formákat iktatunk vissza. Nos, egy oktatási bizottsági módosító indítvány utal arra, hog y az OKNT visszakerüljön újból ebbe a körbe. Kérem, fogadja el, hogy a jó szándék volt bennünk. A 10. §ra utalt a tankönyvkipróbálás eseténél. Nos, volt, van egy módosító indítványom, majd meg fogjuk tárgyalni bizottsági ülésen, ezzel a módosító indítvánn yal mi igyekszünk valamelyest az ön által elképzelt irányba felpuhítani a javaslatot. Tehát hallgatunk egy kicsit mi is az ellenzéki képviselőtársainkra, no persze koncepcionális kérdésekben mi sem engedünk, de ez abba a körbe tartozik, ahol lehet engedni, tehát van megegyezési lehetőség, látjuk a lehetőséget. A harmadik, amelyet még indokolni szeretnék, az a pályázat korlátozása. Itt is van egy módosító indítványunk - azt hiszem, erről beszéltünk is már bizottsági ülésen , amellyel azt szeretnénk elérni, hogy a tankönyvek tárgykörét ne korlátozza a pályázat kiírása. Úgy emlékszem, ezt meg is szavaztuk, tehát ebben is kompromisszum köthető közöttünk. A képviselő úr a beszéde végén, az expozé hosszúságú, módosító indítványokat indokoló beszéde végén kitért a korrupcióra. Nagyon távol áll tőlünk az, hogy a korrupció gyanúja ránk vetüljön, el is zárkózunk ettől. Nem is akarnánk még egyszer abba a hibába keveredni, mint amibe annak idején az OKTAT Kft. az elmúlt ciklusban keveredett. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Kösz önöm. Felszólalásra megadom a szót Kádas Mihály képviselő úrnak, Fidesz. KÁDAS MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani vita nem tükrözi azt a korábbi éles vitát, ami a bizottságban mind az általáno s vitában, mind pedig a részletes vitában lezajlott. A kérdés az első perctől az volt, hogy akare valaki ilyen törvényt vagy nem. (12.00) Csige úr - aki sajnos már nincs itt - az elején szóvá tette, az a baj a törvény beterjesztésével, egyáltalán azzal, h ogy beszélünk róla, hogy ellentmondás van a szándék és az akarat között. Szeretném jelezni, hogy az akarat és a szándék nem paralel fogalmak. Volt egy olyan szándékunk, hogy egy ilyen törvény létezzen, és azt akarjuk, hogy ez meg is szülessen. Az általános vitában már elmondtam, hogy a törvény szükségessége több oldalról indokolt. Egyrészt a korábbi felmérések azt mutatták, hogy a fogyasztók, a felhasználók nem minden szempontból vannak megelégedve a tankönyvpiac működésével, másrészt ez fontos lehet az okt atásirányításnak is, csakúgy, mint a kiadóknak, a forgalmazóknak és a szerzőknek is. Számomra furcsa, ha egy ellenzéki párt - bár még nem voltam ilyen szerepben - nem fogadja el általános vitára alkalmasnak a törvényt, majd bead hozzá hetvennyolcvan módos ító indítványt. Ez olyan, mintha babfőzeléket kínálnak nekem, és én utálom a babfőzeléket, akkor utána hiába tesznek rá akármilyen feltétet, és adnak hozzá különleges kenyeret vagy mást, akkor sem kérem. Nem tudom tehát, hogy lehet ezt értelmezni. De, mond om, lehet, hogy még gyakorlatlan vagyok és ezért mondom ezt. Annak mindenesetre örülök - s azt hiszem, mindannyian örülünk neki , hogy a korábbi éles vitákkal szemben nagy lépést tettünk a konszenzusos együttműködés irányába. Javul a helyzet ilyen szempon tból, ami örvendetes. Tisztelt Képviselőtársaim! Én eddig nem kétperceztem, ezért szeretnék néhány korábbi dologra reagálni a kétpercesek helyett. Az egyik az, amit annak idején Göndör István úr emlegetett a tankönyvár kérdése kapcsán, amire Sági úr reagál t is, hogy az új módosítóban 150 százalék van meghatározva felső határként, az infláció fölötti 150 százalék. S van még egy kitétel benne, hogy változatlan közgazdasági feltételek mellett értendő a 150 százalékos maximális áremelés. A másik a munkaközösség ek kérdése. Ez mindenhol probléma volt, a bizottsági vitában is és itt is többen emlegették. Az a helyzet, amit Csige úr mondott, hogy a tévedhetetlen igazgatók majd
