Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - Az ülésnap megnyitása - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
256 szervezetben, milyen struktúrában látja el, és hogyan működik; a harmadik legfontosabb kérdés a személyek, a köztisztviselői kar kérdésköre. Tehát ha azt akarjuk, hogy a modern és színvonalas közigazgatás valamennyi kérdésére választ adjunk, akkor mind a háromról kellene beszélni, és ezt az OrbánTo rgyánkoalíció föl is ismerte, hiszen a kormányprogramba beleírta, hogy mind a három területen egy modern és a reform irányába mutató koncepciót tesz majd le az Országgyűlés asztalára. Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a három kérdésből az első ket tőben semmi nem történt. Semmit nem tudunk arról, hogy az önkormányzatok és a közigazgatás egészének feladat- és hatásköri reformjáról, átrendezéséről hogyan, miként gondolkodik a kormány. A második kérdéskör tekinteté ben: 2000. december 31éig kellett volna az Országgyűlés asztalára tenni azt a reformanyagot, amely a kistérségi, megyei, regionális, térbeli kapcsolatrendszer újragondolásáról foglalna állást. Nem láttuk, nem tudjuk, hogy a kormány miként gondolkodik errő l, pedig én azt gondolom, hogy érdemes lett volna ezekhez is hozzárendelni, amikor a harmadik elemhez nyúl, tehát a közigazgatás személyzetéhez, a köztisztviselői körhöz. Tehát az első kettőben semmi nem történt, a harmadik tekintetében pedig idehozott egy tervezetet a kormány, ami nem az előzetes ígéreteknek megfelelően a közszolgálat egészének áttekintéséről szól, hanem csak és kizárólag a köztisztviselői körről. Valószínűleg ez zavarta meg Perlaki képviselőtársamat, aki következetesen a közszolgálat egés zéről beszél, de csak a törvény összefüggéseiben. A közszolgálat egészébe a közalkalmazottak is beleértendők, s egész más összefüggésrendszerben kellene itt ezzel foglalkozni. Nos tehát, ez a törvénytervezet a köztisztviselői jogviszonyt tisztázza, a közti sztviselőkről szól. Érdemes föltenni a kérdést, hogy mi lehet a célja egy modern köztisztviselői törvénynek, milyen köztisztviselői kart akarhatunk vagy kellene akarnunk ma Magyarországon. A Szocialista Párt álláspontja szerint a politikai váltógazdálkodás tól független, a mindenkori kormányhoz lojális, a változó feladatokra gyorsan reagáló, a törvényességet feltétlenül tiszteletben tartó, szakmailag hozzáértő személyi állománya kell legyen a közigazgatásnak; szeretném kiemelni, hogy a mindenkori kormányhoz lojális, és nem szolga módon működő, nem kiszolgáltatott és nem olyan köztisztviselői kart, amelyik csak abban érdekelt, hogy a mindenkori politikai hatalom politikai megrendelésének megfelelően dolgozzon. Ugyanis a két definíció között a különbség óriási. Szeretnék ennek a tartalmára is rávilágítani. Ahhoz, hogy ennek a magas követelménynek a köztisztviselői kar meg tudjon felelni, két dologról föltétlenül beszélnünk kell. Az egyik a bér, hiszen egy tisztességes bért kell biztosítani ahhoz, hogy egy ilyen magas követelménynek valaki meg tudjon felelni; a második pedig: garancia arra, hogy a mindenkori politikai hatalomnak nem lesz kiszolgáltatott a köztisztviselő, hiszen a közigazgatásnak nem szolgákra, hanem erkölcsi tartással és szakmai önérzettel rendelk ező köztisztviselőkre van szüksége. Mielőtt a két alapvető kérdésre, a bér, illetmény, illetve a garanciák kérdésére rátérnék, engedjék meg, hogy röviden idézzek abból az állásfoglalásból, amelyet a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete egy szakmai konferencián fogadott el, és amely arról szól, hogy milyen ma a magyar közigazgatás. Azt mondja ez az állásfoglalás: "A mai magyar közigazgatás történetének egyik legsúlyosabb válságát éli át. Nem javult, sőt több területen romlott a közigazga tási munka minősége. A társadalmi értékítélet mind kedvezőtlenebbé válik a köztisztviselői kart illetően. A folyamatosan értékét veszítő, leértékelt közszolgálatban nincs megfelelő köztisztviselői utánpótlás, mind több képzett köztisztviselő kényszerült ar ra, hogy az alacsony bérek és a romló munkahelyi feltételek miatt otthagyja a közszolgálatot. Minden további korszerűsítést, modernizációt veszélyeztet, eszközeiben gyenge, lepusztított közigazgatással kell számolnia, amelynek társadalmi presztízse alacson y, személyi állományára nézve kevés a megtartó ereje, és a pályakezdők tekintetében nem versenyképes más ágazatokkal. A közigazgatás a vele
