Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 20 (203. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
2548 Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én most nem ebbe a vitába akarok bekapcsolódni, hanem az előbbi ké tpercesre szeretnék reagálni, azért, mert idő kellett, hogy kikeressem, hogy tárgyszerű legyek. Még ilyen baki is van bent, képviselő úr, hogy azt mondja, hogy az ár nem tartalmaz általános forgalmi adót, hogy még erről is az oktatási miniszter... Nem jó, nem helyes! Itt, ebben a Házban hoztunk törvényt arról, hogy az ár forgalmi adót tartalmaz. Lehet, hogy nullát - de az, hogy nem tartalmaz... És még a reklámtörvénnyel is összeütközésbe kerülünk. Ezért gondolom, hogy itt tényleg olyan dolgokat szabályoznak ; ezeket rendbe kellene tenni. Minden egyes bekezdést tételesen lehetne; önmagán belül is keveredik a beszerzési, a kiskereskedelmi árak kérdése. Köszönöm szépen, elnök asszony. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Csige Józ sef képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó. CSIGE JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A 31., 32., 39. és 40. pontokhoz kívánok hozzászólni, de nagyon nehezen tudnám megállni, hogy tegyek egy megje gyzést a mai nappal kapcsolatban. Nem igazán jó napja ez az oktatásügyi törvényhozásnak, nem igazán sikkes, ahogyan az előző és a mostani törvényjavaslat vitája folyhat, mert a szándék helyett az akarat ereje hozta a Ház elé, és az akarat működteti tovább is. Nagyon nehéz jó törvényt faragni így belőle. Bár azt örömmel tapasztaltam a bizottsági vita során, hogy az általános vita keretében legnagyobb publicitást, legnagyobb érdeklődést kiváltó részek némiképpen változtak; igaz, a hagyományoknak megfelelően n em úgy, hogy a szocialista oktatáspolitikusok által beadott módosító indítvány ment át a bizottsági ülésen, hanem a Kádas képviselő úré. Na de hát, az ember edződik, megszokik, figyelembe vesz feltételeket, megért, behelyezkedik, beáll a sorba, majd felvon ul, és aztán érti, hogy ennyit legalább át lehetett vinni, és ez nagyon lényeges dolog; már az tudniillik, hogy kimaradjon a tankönyvi fülszövegből ez a bizonyos társadalmiközéleti közlemény rész, amelyről azt mertük állítani, hogy rossz szándékok érvénye sítésére is alkalmas lehet. Örömmel vettem, hogy a másik oldal is érzékelte, hasonlóképpen, bár szelídebb fogalmazásával emészthetőbbé, elfogadhatóbbá tudta azt tenni. Azt gondolom, hogy máris vannak példák arra, hogy azok az aggodalmak, amelyekről szóltun k az általános vitában, jogosak, indokoltak voltak. A minap, éppenséggel vasárnap került a kezembe egy újság, amikor már általános iskola alsó tagozata számtankönyvéből tudtak példát hozni, hogy most már nem arról van szó, hogy az egyik téeszbrigádban 7en , a másikban 5en dolgoznak, és összesen talán éppen 12en kapálnak a répaföldön, hanem 7 gyerek jár vallásoktatásra, 5 gyerek nem jár... Szóval megkezdődik ez a sajátos átpolitizálása már a kisiskolások számtankönyvének is. És akkor hogy ne csábítana néme ly lelkeseket a fülszöveg, amely olyan jól látható, olyan hamar kézbe kerül, és olyan sikeresnek, olyan meggyőzőnek ígérkezik az ifjúság nevelésében! Nem volt ez igazán hatékony és sikeres sosem, de a könnyű sikerre való vágyás mindig csábítja az emberi te rmészetet, vénülvén egyre inkább tapasztalom, hogy nehéz ebből kigyógyulni. Emlékszem görög drámákra is - ez már régen volt , amikor ezek a felszíni sikerek oly vonzók voltak, akár csak az Élektrában is és máshol is, de a középkori lovagregényekben is has onlóképpen ment ez. Úgy látszik, a tankönyvnél is kísértenek emberi, politikai gyengeségeink, amelyek nem igazán akarják a dolgokat úgy kezelni, ahogy az oskola, az oktatás megkívánná. Végigkíséri az emberiség történetét - és ez nagyon konkrétan ehhez a po nthoz kötődik - az a fajta pedagógiai illuzionizmus, amely kétféle választ tud adni a nevelhetőség kérdésére: vagy azt, hogy neveléssel minden megoldható, vagy azt, hogy semmi. Az éppenséggel aktuális politikai tényezők hiszik a mindent, a szkeptikusok, ak ik éppenséggel nem a kormányrúdnál vannak, pedig hajlamosak
