Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - Az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
2505 sebességgel képes dolgozni, ezt körülbelül öt perc alatt fel tudja törni. Ezt tekintem én ilyen szempontból minimumnak. Nyilván a felső határt pedig a szakembereknek kellene meghatározni. A következő, amihez itt szeretnék hozzászólni: fideszes képviselőtársaim módosító indítványával kapcsolatban szeretnék szólni, amely az elmúlt napokban jelentős sajtóvisszhangot váltott ki, és a b izottsági ülésen is nagyon komoly és részletes vitát folytattunk erről. Ez jelenleg 16. ajánlási számmal fut, Márton Attila és Szabó István képviselőtársaim nyújtották be ezeket a javaslatokat. Elfogadom azt, ami ott a bizottsági ülésen kialakult - és azót a magunk is alaposabban áttekintettük ezt a javaslatot , hogy valóban az érvelésünk első szakaszában, a vita első részében mi tévesen ítéltük meg ennek a törvénynek a szabályozási körét. Továbbra is fenntartjuk azonban azt, hogy van bizonyos fajta aggodal munk azzal kapcsolatban, ha egy törvény vitájának ezen szakaszában történik egy olyan módosítás, amely egy független hatóságtól a miniszter felé terel valamit, különös tekintettel arra, ha a "kijelöli" szó megjelenik. Azonban még egyszer mondom - elfogadva Márton Attila érvelését, tudomásul véve , áttekintettük ezt a passzust, és valóban érzékeljük: egy sokkal szűkebb szeletéről van szó ennek a piacnak. Azonban még egyszer mondom - fenntartva az állításunkat , akkor tudnánk ezt megnyugtató módon és jó szí vvel esetlegesen támogatni, tudomásul venni, és változtatni azon álláspontunkon, amit kialakítottunk - miszerint, ha ez a passzus ilyen formában benn maradna a törvényben, akkor az kétségessé tenné a végső támogatásunkat , akkor tudnánk tehát jobb szívvel ezt a dolgot támogatni, ha rögzítve lenne ebben a passzusban, hogy nem limitált számú szereplőről van szó, tehát nem állhat elő egy olyan helyzet semmiképpen sem, hogy, mondjuk, a miniszter csak és kizárólag egy szereplőt jelöl ki, aki ezt a hitelesítést elvégezheti. A második ilyen szempont: fontosnak tartanánk, hogy a máshol, akár az Európai Unióban, akár más eljárásokkal bevizsgált, hitelesített készülékek is alkalmasak legyenek arra, hogy majdan később a szolgáltatási piacon megjelenjenek. Nagyon fonto snak tartanánk, ha bizonyos fajta eljárási szabályokat és garanciákat ezen a területen láthatnánk és kaphatnánk. Úgy gondoljuk, hogy az ezen a piacon való megjelenés ma még inkább egy reményteli jó befektetésnek minősül. Nem lehet ma pontosan tudni, hogy h ány év múlva és mikorra válik ez a piac olyanná, hogy el tud tartani egy komoly céget. Minden elemzés azt mutatja, hogy nagyon komoly befektetéseket kell tenni azoknak a cégeknek, akik ezen a piacon meg kívánnak jelenni. Nagyon komoly eszközbeszerzéseket, nagyon komoly programbeszerzéseket és bizonyos biztonsági befektetéseket kell tenni. Akkor teszik ezt meg, ha van bizalom és vannak garanciák arra, hogy ezek a befektetések legalább eséllyel fognak tudni hasznosulni. Az egy nagyonnagyon rossz helyzet lenn e, ha elvégzik a befektetéseiket, majdan később azzal kell szembesülniük, hogy valaki az ő eszközüket nem hitelesítette és ezért nem tudnak piaci szereplőkké válni. Tehát még egyszer összefoglalva az álláspontunkat: továbbra is nagyon szeretnénk, ha ezt a törvényt konszenzussal fogadná el a magyar parlament. Elismerjük azt, hogy ebben a kérdésben egy nagyobb szeletben gondolkoztunk, de a kisebb szelet precízebb szabályozására is igényt tartunk, és ebből a szempontból, ha még szükségeltetik, akár kapcsolódó módosító indítványokkal, akár pedig bizottsági módosító indítványokkal feltétlenül szeretnénk, ha ez megtörténhetne. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását, és megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, a Fide sz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már Molnár képviselőtársam szólt az ajánlás 17. pontjáról, akkor én is ezzel kezdem. (Molnár Gyula: Tiz enhatos!) Tizenhetes pont volt ez a bizonyos vitatott. A bizottsági vitában is elmondtam, hogy amikor ezt a módosító indítványt benyújtottuk, akkor vélhetően egy nagyon komoly félreértelmezés
