Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2486 hogy val óban az ügyféllel foglalkoznak a nevükben is ügyfélirodák vagy az ügyfelekkel szemben védik az anyacég érdekeit. A paragrafus nem biztosít szankcionálást, és nem is határozza meg világosan, hogy mit kell nyújtani a fogyasztóknak. Ez így kevés, nem éri el a rendelkezés a célját. Ugyanilyen problematikusnak látjuk a szolgáltatók közötti adatcsere lehetőségének biztosítását. A 60. § szerint a szolgáltató megtagadhatja a szerződéskötést az ügyféllel, ha egy másik szolgáltatónál díjtartozása van. Természetesen n em a bliccelőket és a szándékos nem fizetőket akarjuk védeni, de ha egy szolgáltató maga mérlegelheti, hogy tartoznak neki vagy sem és erről igazolást is adhat ki, ez rendkívül eltúlzott gazdasági érdekvédelemnek minősíthető. Rövidesen előírhatják egyes sz olgáltatók, hogy csak akkor kötnek szerződést, ha az összes többi szolgáltatótól igazolást hozunk, végül addig emelik az árakat, ameddig jónak látják, mert ha nem fizetünk, nem kapunk dokumentet bűntelenségünkről. Veszélyes spirál ez, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy ezzel sérül az egyetemes hírközlési szolgáltatásra való állampolgári jog. Ugyanilyen érzékeny téma a számhordozhatóság kérdése. A hírközlési törvény többek közt éppen azért született meg, mert a felpörgő technikai fejlődés teljesen új élethel yzeteket, társadalmi hátteret teremtett. Beláthatatlan az előrehaladás, ugyanakkor ilyen egyszerű és jogos igénynek a szolgáltatók nem tudnak, illetve nem akarnak megfelelni, mint az állandó telefonszám kiadása. A 18. § is elismeri az állampolgárok jogát a személyes telefonszámra, de a szolgáltatót csak arra kötelezi, hogy ennek akkor feleljen meg, ha az előfizető földrajzi helyét nem változtatja meg. Ez gyakorlatilag semmit sem jelent, hisz ha az egyik szobából a másikba helyezem a készüléket, akkor is föl drajzilag változást észlelhet a szolgáltató, ha észlelni akar. Tudomásul kell venni, hogy a saját telefonszám személyes és marketingérték, amely sokszor pénzben kifejezhetetlen nagyságrendeket ér. Ezt a tulajdont is védeni kell a majdani törvényben, nem cs ak a szolgáltatók vélt vagy valós érdekeit. A fogyasztók szempontjából talán a legtöbb vitára az előfizetői hurok átengedésével kapcsolatos kérdések adhatnak okot. A törvénytervezet előírja a 41. §ban, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató k öteles biztosítani az előfizetői hurok átengedését, illetve hálózatának használatát más szolgáltató részére is. Kevésbé futurisztikus nyelven fogalmazva ez azt jelenti, hogy az állampolgár azzal a szolgáltatóval szerződik, akivel akar, nem kell kitépnie la kása falaiból a vezetékeket és nem kell újakat beépíteni sem. Csakhogy a (4) bekezdés azt mondja, hogy mindez csak akkor igaz, ha technikailag megoldható. Ki fogja ezt eldönteni és mikor, ha az ügyfél nem vitatkozni szeretne, hanem telefonálni és internete zni? Előre prognosztizálható a 31. §ból következő állampolgári tulajdonkorlátozás problémája. A javasolt szabályozás szerint a hírközlési szolgáltató kérésére a hatóság kötelezheti az érintett ingatlan tulajdonosát a hírközlési szolgáltatás céljára szolgá ló hírközlési eszköz létesítésének és működtetésének eltűrésére. Ismét felmerül a kérdés: ha a szolgáltató érdeke úgy kívánja, ki fogja megvédeni az egyszerű tulajdonost, ki fog neki segíteni abban, hogy bebizonyítsa, lehetnek más megoldások is, mint éppen az ő kertjének igénybevétele? Rohamosan fejlődik a telekommunikáció, egyre több szolgáltatást nyújt, sok felesleget is. Hol lesz az a határ, ameddig nyújtózkodhatnak majd a piaci versenytársak? Ma egyre több ilyen témájú pereskedésnek, civil megmozdulásna k, lakossági tiltakozásnak vagyunk tanúi. Lehet, hogy ez a törvényjavaslat válasz ezekre a spontán reakciókra. A kérdés az, biztos, hogy helyese a válasz. Végül hangsúlyozni szeretném: az elmondottakkal nem azt kívántam jelezni, hogy a benyújtott törvényt ervezet alapjában hibás. Inkább azt érzékeltettem, hogy a szédületes sebességgel változó telematika világában illúzió a naprakész szabályozás igénye. De keresni kell a kompromisszumokat, mert sok jogos érdek van jelen egymás mellett. A Magyar Demokrata Fór um számára a legfontosabb azonban a fogyasztó védelme, az állampolgár otthoni és munkahelyi életfeltételeinek javítása a telekommunikáció eszközeinek megfizethető és elérhető szolgáltatásaival. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.) (16.10)
