Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2484 De azt is világosan kell látnunk, hogy amíg a helyhez kötött rendszereknél nem indokolt és helytelen a kapcsolatok korlátozása, addig a mobiltelefóniában némiképpen más a helyzet, ugyanis egyegy cellán belül csak erősen korlátozott számú beszélgetés lehetséges, ez ért változatlanul szükséges az időkorlátozás. Természetesen a magasabb hordozófrekvenciájú rendszerek bevezetésével az arány javul, de korántsem olyan mértékben, mint a helyhez kötött rendszerekben. Ugyanakkor figyelemre méltó az a nagy verseny, ami a mobi lpiacon kialakult, de műszaki szemmel nézve az egyre növekvő számú, kiépülésre kerülő adótoronyhálózatok olyan nagy mértékű redundanciát, felesleget jelentenek, amelyek már nem indokoltak, hanem egyértelműen károsak. Két vagy három hálózat forgalombiztons ági szempontból indokolt lehet, de a többletredundanciát mindenképpen a felhasználók fizetik meg, verseny ide vagy oda. Jó lenne ezt a verseny gerjesztette redundanciát hasznossá tenni, például a kölcsönös használat tervezett, kontrollált, valamint gazdasá gos formájának lehetővé tételével, ami a foglaltságot is csökkentené, és jobban kihasználná a rendszereket. A mobiltelefónia is nagy fejlődésben van, nem lehet még látni, mi lesz a tényleges stacioner szerepe, milyen szimbiózis fog kialakulni a helyhez köt ött rendszerekkel. Sajnos, a törvényjavaslatban csíráját sem láttam eme probléma megoldásának vagy akár ez irányú törekvésnek. Azt is látni kell, hogy az államnak jelentős szerepet kell vállalnia egyrészt a célok és követelmények modern megfogalmazása tárg yában, másrészt az egységes hírközlő rendszer létrehozásához a verseny feltételeinek kialakításán és felügyeletén túlmenően olyan beruházások részleges vagy teljes finanszírozásában, amelyeket a távközlés jellegéből adódóan a korlátozott versenyhelyzet nem tud megoldani. Erre vonatkozóan van szerény kísérlet a törvényjavaslatban, de nem elegendő. Közismert a mondás: az élővilágban amilyen egy élőlény idegrendszere, olyan magasrendű maga az élőlény. Nemrég léptük át az amőbák szintjét, van még mit fejlődni. Az elektronika óriási fejlődésen ment keresztül, és ennek egyik legújabb, egyre izmosodó terméke az internet, amely lassan mindazt abszorbeálja, amit különböző szakterületeken különböző szolgáltatók nyújtanak. Ma már nemcsak levelet, képeket, hangot lehet interneten közvetíteni, hanem lassan átveszi mindazon szolgáltatásokat, amelyekről ez az archaikus törvényjavaslat szól, ugyanakkor maga a rendszer hallatlanul rugalmasan fejlődik, nehezen tűrve mindenféle kalodát és állami gyámkodást. Ma még nem lehet lát ni ennek a hatalmas fejlődésnek a végét, de mindenképpen számolni kell vele. A törvényhozóknak célul kell kitűzniük, hogy ne csak minden iskolában legyen internet - ami még nincsen így, hiszen befagyasztották az általános iskolák bekötését , és kellően el legyenek látva szoftverrel, digitális irodalommal, de minden lakás és minden munkahely számára legyen elérhető a jövedelmi viszonyokhoz igazodó, a mainál nagyságrenddel olcsóbb, nagy sebességű kapcsolat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időke ret leteltét.) Sokan elmondták, hogy ez országunk fejlődésének záloga, tessék erről megkérdezni bármelyik tizenévest. Úgy gondolom, ez a törvény ebben a formájában nem lesz hosszú életű, jó lenne, ha ezen elgondolkodnának a beterjesztők, é s egy rugalmasabb kerettörvényt hoznának létre (Az elnök ismét csenget.) , hiszen harminc vagy negyven kormány- és miniszteri rendeletet irányoz elő ahhoz, hogy működőképes legyen. Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps az MSZP soraiból.) (16.00) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A hírközlés rohamos fejlődése, a mindennapi életünket átformáló új információs szolgálta tások egyértelművé teszik, hogy a telekommunikáció nemzetgazdasági és társadalmi jelentősége egyre meghatározóbb. A hírközlés
