Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 19 (202. szám) - Az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
2469 a központi költségvetési támogatásokhoz nyújtott teljesítménykövetelmények, ami lehetetlenné teszi ezek objektív értékelését, ellenőrzését. Bár a kiadá sok teljesítése a módosított előirányzathoz viszonyítva a fejezetek többségénél 95100 százalék között alakulnak, azért egyes kiemelt előirányzatokat 1999ben 17 fejezet 142 intézményénél léptek túl. Ez is jelzi, hogy bizony adódhat olyan eset - több is , amikor szükségessé válhat a szabályozás, beszámoltatás átgondolása. Örvendetes viszont, hogy az 1999. évi zárszámadás ellenőrzése azt mutatja, hogy a fejezetek, illetve az intézményi beszámoló jelentések hitelesek, a vagyoni és pénzügyi helyzetükről valós képet adnak, az előfordult szabálytalanságok szerény nagyságrendűek. Az APEH eredményességének növekedése mellett nőttek a fajlagos ráfordítások, amelynek következtében egységnyi adóforintot mind nagyobb ráfordítással termel a hivatal. A jelentés szerint sem az APEH, sem a Pénzügyminisztérium nem végezte el ennek a jelenségnek az elemzését, így nem lehet tudni azt, hogyan lehet ezen a mutatón javítani. A jelentés tanulsága szerint a kis- és középvállalkozásoknál, az értékhatár alatt való egyéni vállalkozók nál az adóellenőrzés gyakorisága kedvezőtlenebb az indokoltnál. Mi, a Magyar Demokrata Fórum a kis- és középvállalatok helyzetének javítását kívánjuk elérni, de természetesen a jogszabályok betartása az elsőrendű szempont. Ezért gondoljuk azt, hogy megoldá st kínálhat az ellenőrzések mellett a jogszabályok egyszerűsítése. Az adóbevételek növelése érdekében át kell gondolni azt a gyakorlatot, miszerint az adóhátralékok kezelésében elsősorban az 50 millió forint feletti tartozással rendelkező, működő gazdálkod ókra koncentrál, és ezt is főként az adott adóévben keletkezett tartozások miatt teszi az APEH. Azért érdemes átgondolásra ez a gyakorlat, mert az ellenőrzés így csak - a mai gyakorlat szerint - a tartozások egynegyedére irányul. Valószínűleg a hatékonyság és az adómorál erősítése a két fő szempont ebben a kérdésben. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalombiztosítási alapok kezelésénél és könyvelésénél is van még mit javítani a rendszeren. Kimutatja a jelentés, hogy a társadalombiztosítási a lapok bevételeinek és kiadásainak eltérése nagyobb, mint a költségvetésben megjelenő hiány, amit a központi költségvetési pénzeszközátadás növekvő mértéke jelez. A jelentés alapján elmondhatjuk, hogy a társadalombiztosítási alapok problémáját hosszú távon nem a központi költségvetési pénzeszközök átadásával kell orvosolni. Naponta tapasztalhatjuk, hogy egyre sürgetőbb a rendszer reformja. Nem születtek reform értékű törekvések, ami a gyógyítómegelőző ellátásokat és gyógyszertámogatási rendszert érintően e gyértelműen fokozza a meglévő feszültségeket. Strukturális aránytalanságok vannak a kórházi ellátás területén, és feszültségeket tartalmaz a kórházak jelenlegi önkormányzati finanszírozási rendszere is. Mindezt a költségvetési vita idején is tudtuk, és jól tudjuk, hogy ez a feladat még hátra van. A költségvetési vita során nehéz szívvel mondtunk le Csáky András képviselőtársam módosító indítványáról, amely növelte volna az ágazat finanszírozását, és sok jelenlegi problémát megelőzhetett volna. Reménykeltő u gyanakkor Mikola miniszter úr lendülete, amellyel a terület rendszerszemléletű rendezéséhez hozzálátott, de úgy véljük, többletforrások nélkül az egészségügytb komplexum nem rendezhető. Az államháztartás részét képező kincstári vagyonnal kapcsolatban nagy on súlyos észrevétel, hogy az állami tulajdonként bejegyzett földterületek 53 százaléka esetében nem biztosított az állam tulajdonosi jogainak gyakorlása, mivel ezek az ingatlanok hiányoznak vagy nem azonosítható módon szerepelnek a nyilvántartásokban. Neh ezíti a helyzetet, hogy az állam tulajdonosi szerepét gyakorló szervezetek között a kapcsolatok nem rendezettek. Valószínűleg belejátszik ebbe az is, hogy a földhivatalok nyilvántartásában még ma sincs teljesen elfogadható rend. Ilyen viszonyok mellett biz onytalan helyzetbe kerül a tulajdon és a tulajdonos, ami egy jogállamban semmiképpen nem fogadható el. Különösen veszélyes a helyzet, mert a 2001. június 10étől bekövetkező elbirtoklási lehetőség az állami vagyonvesztés kockázatát hordozza magában. 1996b an már lehetőség nyílott a
