Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORVÁTH BÉLA (FKGP):
2338 Minisztériumot. Más megközelítésben a vízügy, a vízgazdálkodás a magyar mérnöki kultúra fontos része is, magyar mérnökök és technikuso k csodás alkotásainak sorozata. Végül a vízügy, a vízgazdálkodás átíveli az elmúlt 120 év műszaki törvényalkotását is. Mindezek alapján a szakma iránti tiszteletem okán szólalok fel ebben a kérdésben, és úgy ítélem meg, hogy az előttünk fekvő szakmai törvé nyjavaslat nem ellenzéki vagy kormánypárti igazságot tartalmaz, hanem kizárólag szakmai igazságot, ezért nagyon sok felszólalóval - üljön az kormánypárti vagy ellenzéki oldalon - egyetértek. Parlamenti ciklusokon keresztül vizsgálva a törvényalkotást, láth atjuk, hogy hébehóba kerül be a parlament elé egyegy műszaki témájú törvényjavaslat, ezért az előttem felszólalókkal ellentétben nem a kicsit unosuntalan hangsúlyozott, de valóban a törvény lényegét megfogalmazó jogharmonizációval meg EUcsatlakozással kívánok foglalkozni, hanem inkább műszaki oldalról szeretném felvillantani ennek a törvényjavaslatnak a lényegét. Először egy rövid történeti áttekintést tennék. Említettem már, hogy az elmúlt 120 év parlamenti munkáját átíveli a vízüggyel való törvénykezé si munka, ezért mindenképpen meg kell említenem, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás nyolc paragrafusból áll, az alaptörvény, amely 1995ben került az Országgyűlés elé, 45 paragrafusból állt, és - időben nagyot ugorva a kezdetekhez - az alapmű, amely a magyar törvénykezés egyik csúcsteljesítménye, az 1885. évi XXIII. törvénycikk a vízjogról, amely rendkívül kiváló kiindulópont volt, jellemzi, hogy mennyire terjedelmesen foglalkozott ezzel a szakmai területtel: 196 paragrafusból állt. S ahogy ma itt, csa kúgy, mint néhány évvel ezelőtt, 1995ben, akkor is rendkívül nagy vita kísérte a vízügyi törvényalkotást. Egy gondolat erejéig még hadd szóljak az 1885. évi alaptörvényről. Annyira kiváló volt az a törvény, hogy harminc évig nem is kellett hozzányúlni. Cs ak a történeti hűség kedvéért hadd említsem meg, hogy gróf Széchenyi Pál földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter nyújtotta be azt a vízjogról szóló törvényjavaslatot. Hogy megörökítsük az utókornak az akkori bizottsági előadó nevét, elmondom, hogy Dá rday Sándor 1885. május 7én úgy fogalmazott - két mondatot idézek a felszólalásából, mert nagyon szép gondolatok, érdemes őket megörökíteni , hogy "A víz a maga éltető erejével, hordképességével és hajtóerejével egyaránt szolgálhat úgy a mezőgazdaság, mi nt az ipar és kereskedelem céljainak. A különbség csupán az, hogy míg a kereskedelem és ipar tekintetében a víz mint közlekedési út vagy a víznek hajtó ereje csakis olcsósága által nyer jelentőséget, addig a víznek éltető erejét a mezőgazdaságra nézve semm i sem képes pótolni." Ezt mondta az akkori bizottsági előadó elődünk közel 120 évvel ezelőtt. S ha kezünkbe vesszük a kinyomtatott eredeti törvényt 1885ből, láthatjuk, hogy egy rendkívül precíz, maradandó és szakmailag, jogilag megalapozott parlamenti any agról van szó. Mivel említettem a felszólalásom elején, hogy nem jogharmonizációról és EUcsatlakozásról kívánok szólni, ezért röviden pár névre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, valamint - az előbb idézettek alapján - arra, hogy mik voltak azok a főbb események, amelyek a víz éltető erejének a bizonyítékai. Elődeink, azok a szakemberek és politikusok, akik építőmérnökként vagy politikusként felfigyeltek az árvizek és belvizek által veszélyeztetett területek rendkívüli fontosságára, fő céljuknak az ország gazdasági felemelkedése érdekében elsősorban az Alföld vízrendezését, a vizek kártételeinek csökkentését tűzték ki célul. Engedjék meg, hogy kultúrtörténeti érdekességképpen néhány nevet csak villanásszerűen említsek. Kevesen gondolnák, hogy Kemp elen Farkas nemcsak kiváló sakkautomatájáról volt ismert, hanem arról is, hogy az alföldi csatornázás tervezésében rendkívül aktív szerepelt vállalt. Vagy megemlíthetjük 1830. szeptember 4ét, amikor megindult a gőzhajójárat Bécs és Pest között, amely Közé pEurópában az első ilyen rendszeres vállalkozás volt. Érdekességképpen megnéztem a "Magyar szólások és közmondások gyűjteményét": 75 olyan magyar szólást és közmondást találtam benne, amely a vízzel foglalkozik. De hogy megdicsérjek egy ellenzéki pártot i s, az elmúlt napokban Wesselényi báró nevét említette a MIÉP, amikor felvetette - utalva az 1838. évi pesti árvízre, egyébként az önfeláldozó hős Wesselényi Miklósról van szó , hogy árvízvédelmi, gátépítési programra lenne szükség, amit
