Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORVÁTH BÉLA (FKGP):
2339 Wesselényi Miklóss al jelképezhetnénk, de erre a kérdésre majd visszatérek, most kizárólag a neves reformkori politikus nevét szerettem volna megörökíteni. Ugyancsak említhetem Türr István nevét, aki rendkívül fontos hazai vízügyi beruházások mellett a Szuezi- és a Panamacs atorna munkálataiban vett részt - s folytathatnánk a sort. Ha arra gondolok, hogy a magyar kormány benyújtotta a magyar hősök emléknapjának törvényjavaslatát, akkor szóban mindenképpen meg kell emlékeznem a vízépítés névtelen és neves hőseiről is. Nagyot u gorva az időben - azt hiszem, Széchenyi István munkásságára nem kell kitérnem , rátérve a konkrét törvényjavaslatra mindenképpen meg kell említenem, ahogy 1885ben, úgy tulajdonképpen most is a tulajdon és a tulajdonjog körül folyik a vita, és ahogy már t öbben említették, valóban újabb állami és önkormányzati feladatokat határoz meg az előttünk fekvő törvényjavaslat. Az állami feladatokkal kapcsolatban egy rendkívül nagy hiányérzetemet szeretném megfogalmazni. Miközben az 1. § a) és b) pontjában új fogalma t hoz be a vízgazdálkodás területén - nevezetesen nemzeti programok elkészítésére tesz ígéretet , felhívom a tárca figyelmét, hogy egy új c) pontban az árvíz és belvíz kérdésével kiemelt állami feladatként mindenképpen foglalkozni kellene. Igaz, hogy az e redeti törvényjavaslat k) pontjában vagy az eredeti javaslat VI. fejezetében szerepel a vizek kártételei elleni védelemről szóló rész, de úgy gondolom, itt új c) pontként koncepcionálisan egy nemzeti program kidolgozására lenne szükség. Ezt Lotz Károly min iszter úr is érintette, de az árvízvédelem ügyét magam is stratégiai kérdésnek tekintem. Kétségtelen, hogy a területfejlesztési bizottság ülésén a tárca helyettes államtitkára említette, hogy az Unió az árvízi védekezést a szubszidiaritás elve szerint hely i feladatként kezeli. De a tárca is vallja és én is vallom, hogy ez Magyarországon a magyar adottságok figyelembevételével nem valósítható meg, ezt a kérdést mindenképpen állami feladatként kell koncepcionálisan kezelni. Nem Lotz Károly miniszter úr ellen kívánok felszólalni, de Lamperth Mónika kicsit vehemens felszólalásával kapcsolatban hadd mondjam el, hogy itt van a kezemben az 1996. évi központi költségvetésből a közlekedési tárcára vonatkozó része, amely nagyon érdekes megállapításokat tesz. (19.40) K onkrétan a vízkárelhárítás kapcsán megállapítja, hogy az esedékes igények az előző évi fedezeti szint mindössze 44 százalékát teszik ki. Megállapítja, hogy reálértékben, arányaiban tovább csökken a vízkárelhárítási beruházásokra fordítható pénzeszköz. Vag y egy másik költségvetést előveszek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az 1997. évit. Még egy percet, ha kaphatnék! Lotz Károly miniszter úr védelmében elmondva - Lamperth Mónika talán akkor szólalt volna fel ilyen vehemense n , azt olvashatjuk a tárca előterjesztésében, hogy a miniszterelnök úr, nevezetesen Horn Gyula miniszterelnök úr többszöri, a sajtóban, sőt a parlamentnek tett ígérete ellenére az árvízvédelmi művek állapota tovább romlik, a vagyonbiztonság, a lakosság é letbiztonságának veszélyeztetése tovább fokozódik, jelentősen visszaesik a rekonstrukcióra fordítható pénzeszköz. Tehát felesleges, úgy gondolom, kedves Lamperth Mónika, kormányokkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy a jelenlegi kormánnyal szemben politikai felhangot megütni, hisz az előző kormányt is az írásos anyag alapján, amelyet Lotz Károly miniszter úr terjesztett a parlament elé... ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Képviselő úr! HORVÁTH BÉLA (FKGP) : ...rendkívüli felelősség terheli a kialakult árvízi helyzet miatt. Köszönöm, elnök úr. Elnézést, hogy visszaéltem a türelmével. Kétpercesekkel majd folytatni kívánom a felszólalásomat. (Taps az FKGP padsoraiból.)
