Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS ANDOR (MIÉP):
2332 lévén, hogy az önkormányzatoknak valóban rengeteg kötelező feladatuk van, és ha az ivóvízellátás ide tartozik, akkor logikailag mindenképpen ide illő ta rtoznia a szennyvízkezelésnek is, a szennyvízelvezetésnek és szennyvíztisztításnak. Én is osztom az ellenzéki pártok képviselőinek azon véleményét, hogy a mai körülmények között és a 2003. évi életbe léptetéssel ez egy önkormányzatokra való feladattestálás a megfogalmazásom szerint, mert valóban nem nagyon látom az anyagi hátterét annak, hogy ezt az önkormányzatok végre is tudják hajtani. Elhangzott itt 810 milliárd forint, hogy az elkövetkezendő tizenöt évben ennyi pénzt kellene költeni erre az önkormányza ti feladatra. Nagyon jól emlékszem a környezetvédelmi bizottság másfélkét évvel ezelőtti, a gazdasági bizottsággal tartott együttes ülésére, amikor ez a szám ennek másfélszerese volt, aztán keringtek számok 1000 milliárd forintról. Azt tudom mondani, hogy ahány ilyen felmérés van, annyi összeg is, és ez az összeg tendenciájában egyre kevesebb, holott azt tudjuk, hogy az elmúlt két évben 300400 milliárd forintot nem költöttek erre a szennyvízelvezetési, szennyvízcsatornázási területre. Amire különösen od a kellene figyelni, és sem a bizottságban, sem itt az előttem szólók nem nagyon szóltak még róla: ha már ez a 810 milliárd forint elköltésre kerül az elkövetkezendő tizenöt évben, akkor ez valóban hasznos módon kerüljön elköltésre. Mikre gondolok itt? Egyr észt nincsen meghatározva, hogy hogyan kerüljön ez a 810 milliárd forint ütemezésre; erről nem is nagyon hallottunk sem a bizottsági ülésen, sem most az előterjesztőtől, bár nyilvánvalóan valamilyen összeget fel lehet mutatni az idei és a jövő évi kétéves költségvetésből. Ahhoz, hogy ezek a pénzek jól hasznosuljanak, pontosan rögzíteni kell, hogy milyen csatornahálózatokat és szennyvíztisztítókat kellene az elkövetkezendő tizenöt évben építeni. Nem határozta meg még ma Magyarországon senki sem, hogy egy csa tornaberuházás vagy egy csatorna hány évre szóljon, hány év alatt amortizálódjon. Nagyon fontos dolog lenne, hogy hány év alatt lehetne leírni, az önkormányzatok nyilván úgy tudnának tervezni: ha ötven év a leírási idejük, akkor megelégedhetnek egy egyszer űbb, olcsóbb beruházással; ha száz év lenne a leírási ideje a csatornahálózatnak, akkor minőségi anyagokból, hosszú élettartamú anyagokból készítenék el ezeket a csatornaberuházásokat. Az sem mindegy, hogy milyen rendszerű ez a bizonyos csatornahálózat. Az elmúlt években a csatornázási rablógazdálkodás megmutatta, hogy ebben az országban senki nem törődik a beruházásüzemeltetés összhangjával. Lehet, hogy most sikeresen 3040 százalékkal olcsóbb csatornaberuházást lehet építeni, de az üzemeltetés jóval drág ább. Bizottsági ülésen már régen elmondtam, hogy tudok olyan települést, ahol vákuumos csatornát készítettek olyan helyen, ahol gyakorlatilag még ivóvízbekötések sem voltak, és lajtkocsival kellett hordani bele a vizet, hogy a vákuumot fent lehessen tartan i. Micsoda költségeket ró ez a lakosokra, amikor az üzemeltetés díját meg kell fizetniük? Egy megyei önkormányzat is adott ki ajánlást 199798 táján arra, hogy milyen rendszerű hálózatokat kell kiépíteni, és azt hiszem, nagyon sok önkormányzatot félre is v ezettek ezzel. (19.10) Finanszírozási forrásként az előterjesztő, illetve a kormánypártok erőteljesen emlegették az ISPAtámogatásokat. Természetesen ezekre mindenképpen lehetne számítani, de itt is a lényeg az, hogy ezek jól és hatékonyan kerüljenek felha sználásra. Többször szóba került már az, hogy ezt a bizonyos állami támogatási rendszert át kellene alakítani. Erről már a parlamenti bizottságokban is többször vita folyt, hogy talán emellett vagy e helyett az osztogató rendszerű állami támogatás helyett sokkal célszerűbb lenne valamilyen hitelkonstrukcióval finanszírozni ezeket a csatornaberuházásokat, mert akkor az önkormányzatok valóban sokkal érdekeltebbek lennének abban, hogy ezt a pénzt hatékonyabban költsék el. Meg kell vizsgálni azt a problémát is, hogy ha már elkészültek ezek a csatornahálózatok, illetve szennyvíztisztítók, ezek milyen hatékonysággal működnek. Hiába készülnek el a hálózatok, alig van
