Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. április 18 (201. szám) - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz):
2333 rájuk bekötés. Az ősszel a környezetvédelmi bizottsággal jártunk Vas megyében egy kistelepülésen, a hol ugyan egy úgynevezett alternatív szennyvíztisztítót, egy gyökérzónást néztünk meg, de amikor a településről kifolyó szennyvízmennyiséget megszemléltük a befolyó aknánál, az bizony nem volt több, mint bármelyik belvárosi ivókútból vagy vízkútból csordog áló vízmennyiség egy kora esti órában, amikor a legnagyobb szennyvíztermelés van a településen. Még ez szerencsére egy gyökérzónás, tehát viszonylag olcsón üzemeltethető szennyvíztelep volt, gondoljuk el, ha ez egy komoly gépészeti berendezéssel működő sze nnyvíztisztító lenne, akkor egy ilyen, néhány liter/óra kapacitással működő szennyvíztisztító micsoda költségekkel járna. A törvényjavaslat meghatározza a három kiemelt, tehát a három védendő vízbázist - amit nyilván bővíteni kellene , ami szintén abból a z európai uniós sajátosságból következik, hogy az Európai Unióban nincsen aprótelepüléses településstruktúra, amelyek alatt nálunk a legértékesebb vízbázisok vannak. Fontos kérdés még az, hogy ebben a 810 milliárd forintban vagy az elkövetkezendő fejleszté sekben hogyan szerepelnek azok a települések, ahol már valamilyen csatorna részben elkészült, de további fejlesztésekre van még szükség; tehát 1015 évvel ezelőtt néhány kilométer csatornát megépítettek, de igény lenne további építésekre. Ezek pályáztatása már bizony nehézséget okoz az önkormányzatoknak, lévén, hogy a kormány - véleményem szerint - elsősorban az új beruházásokat preferálja a bővítések helyett. Nyilván bővítések is folynak, de elsősorban nagyvárosi településeken. Mindezeket összefoglalva: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslat módosítását mindenképpen célszerűnek és szükségesnek tartja, de szerettük volna egyben látni az egész vízgazdálkodásról szóló törvény módosítását, így végleges véleményünket a törvényről a vita végén fogjuk k ialakítani. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, Fidesz. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Az előttünk fekvő, a vízgazdálkodásról szóló 1995ben elfogadott törvény módosításra szorul. Nem azért szükséges most hozzányúlnunk, mert az előző parlament hibás avagy rossz munkát végzett volna, hanem azért, mert az eltelt idő alatt hazánk jóval k özelebb került az Európai Unióhoz, és szükségessé vált a sürgős jogharmonizáció. A javaslat céljai között én az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy az uniós jogszabályokkal összeegyeztethető fogalommeghatározásokat tartalmaz. Ezen túl módosítja a hatály os törvény más rendelkezéseit úgy, hogy további felhatalmazást ad a szükséges kodifikációs feladatok elvégzéséhez. Mindezek mellett jól látható, hogy a törvény nagy hatással lesz az önkormányzatokra is. Ha a 91/271. számú EGKirányelvben meghatározott köve telményeket a hazai jogrendszerhez illesztjük, akkor önkormányzataink újabb feladatot kapnak. Eddig ugyanis a települési önkormányzatokat kötelező feladatként az egészséges vízellátásról szóló gondoskodás kötelezettsége érintette. Most pedig a 2000 lakoseg yenértékkel jellemezhető szennyvízkibocsátás esetében megjelennek az új feladatok: a szennyvíz összegyűjtése, ártalommentes elvezetése és elhelyezése, tisztítása, a szennyvíziszap megfelelő kezelése. Ez nem pusztán egy feladatsor ismertetése, hanem szigorú technológiákhoz kötött gazdasági tevékenység is, s mint minden gazdasági tevékenység, úgy ez is pénzbe kerül, mégpedig igen sokba. Jómagam több becslést, szakértői véleményt ismerek, s ha csak a számunkra legkedvezőbbet említem is, annak összege 800 milli árd forint; bár megjegyzem, ennek a dupláját is említették már egyes szakértők. S a teljesíthetőséget is 15 évre teszik. Ezzel az Unió közepesen fejlett országaihoz tudunk felzárkózni.
