Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 29 (198. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1878 gazdasági, sport, politikai, egyéb tevékenység , csak azt kérem, lássák be, hogy lyukas az előterjesztés. Ezért - mint már jeleztem, az érintett bizottságok képviselői nem kíváncsiak ennek a részletes vitának a lefolyására - én kérem még egyszer az előterjesztőt és képviselőtársaimat is, gondolják át alaposan, nem lennee fontos a társadalmi érdek védelmének beemelése az előterjesztésbe. Én azt hiszem, még nem késő; még nem késő átgondolni, még nem késő rájönni arra, hogy ha komolyan gondoljuk, amit megcéloztunk - én most nem akarok ilyen csoportokat néven nevezni, mert valószínűleg több is van, mint amennyit én most kapásból fel tudnék sorolni , ha komolyan gondoljuk, hogy ezeknek a csoportoknak a tevékenységét végre megállítsuk, akkor ennek a módo sító indítványnak a beemelése nélkülözhetetlen. Ehhez kérem képviselőtársaim és az előterjesztő támogatását. Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, ki kíván még felszólalni? Figyelemmel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett... (Lezsák Sándor jelentkezik.) De, igen, Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr most már az összes gombot megnyomta. (Lezsák Sándor: Igen, mert nem tudtam hirtelen, melyiket ke ll.) Feltételezem, hogy normál hozzászásra jelentkezett. (Lezsák Sándor: Hozzászólásra jelentkezem.) Köszönöm szépen. Öné a szó. (15.20) LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A hét elejéig mindössze ez az egyetlen módosító indítvány érkezett ehhez a törvényjavaslathoz, miközben az Országgyűlés üléstermén kívül egymást érték a törvényjavaslatra vonatkozó ellenzéki sajtótájékoztatók és vitafórumok. Ezek lényege az volt, hogy elejét kell venni a történelmi egyházak és az állam aggasztó összefonódásának, és ennek jegyében csak akkor fogadható el ennek a törvényjavaslatnak egy része, ha a kormánytöbbség a költségvetési törvényben megváltoztatja az egyházak lakossági támogatásáról rendelkező jogszabályokat. Min deddig ezekről a feltételekről módosító indítvány formájában nem érkezett hivatalos iromány. Az elutasított módosító indítvány be kívánta volna venni a vallás kritériumai közé a társadalmi érdeket, vagy ahogy az egyháztudósok megfogalmazzák, a közjó követé sének a szükségességét. Bármennyire is egyet lehet érteni ezzel a gondolattal, a mai körülmények közepette véleményem szerint csak terméketlen vita tárgya lehetne a társadalmi érdek. Hit dolgában ellenfeleink számára évtizedek óta az volt a társadalmi érde k, hogy egyáltalán ne legyen vallásos ember Magyarországon, s ma ugyanazok az emberek azt kívánják elhitetni, hogy társadalmi érdek a családokat szétromboló anyagias, vagy akár az önkéntes halált is megkövetelő szekták elterjedése. Míg tehát a társadalmi é rdek mibenlétét mindig manipulálhatja, megváltoztathatja a köz tudatát befolyásolni képes mediokrácia, addig az egyházi nyelvezetben használatos közjó fogalma ma stabilabbnak és kikezdhetetlenebbnek tűnik. A társadalmi érdek előírásának elutasításában együ tt szavaztak a kormánypárti és az ellenzéki képviselők, csak úgy vélem, teljesen más megfontolásból. Például ellenzéki részről gyakran hangot adnak annak a gyanújuknak, hogy a kormánypártok társadalmi érdekké kiáltanák ki az államigazgatás és a hagyományos történelmi egyházak érdekközösségét. Az oktatás, az egészségügy és a szociális gondozás területén már eddig is érvényesült a közjó iránti együttműködés, de a közélet más területein tevékenykedők többségét még mindig az a múltból örökölt meggyőződés vezérl i, miszerint a történelmi egyházak működése nem szolgálja a társadalmi érdek érvényesülését.
