Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 29 (198. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1879 A tények alapján teljesen valótlan az az ellenzéki állítás, miszerint az államigazgatásban ma túlzottan érvényesülnek a történelmi egyházak érdekei. A törvényjavas lat elutasításának ez is egy indoka. Ha már vizsgálódunk ebben a kérdéskörben, akkor ennek az állításnak az ellenkezőjét is meg kellene vizsgálnunk, miszerint mennyire érvényesülnek a mai közigazgatásban a kommunista korszakban kinevezett vezetők történelm i egyházakkal szembeni ellenséges nézetei. Ennek a kérdésnek a vizsgálata során, például a jövőben, az utókor tényekre támaszkodó pozitivista történetírása nyilván nem az újságok vagy a képviselők indulatait tükröző, de tényekre nem támaszkodó irományait f ogja vizsgálni, hanem a bírói vagy a végrehajtó hatalom mindennapos döntéseit. Olyan történéseket vizsgálhat például, hogy miképpen lehetett büntetlenül fejszékkel egyházi iskolát rombolni, s a Megváltót ábrázoló szobrot széttörni a rendszerváltás utáni Ma gyarországon. Olyan bírói ítéletet vizsgálhat például az utókor, hogy hány havi átlagkeresettel felérő pénzbüntetésre ítéltek plébánost azért, mert csupán a hite szerinti meggyőződését tolmácsolta egy életvédelmi ügyben. Olyan népszámlálási kérdőíveket viz sgálhat például az utókor történésze, amelyekből egyértelműen kitűnik a múltból örökölt államigazgatás történelmi egyházakkal szembeni különös viselkedése, mondhatnánk arroganciája is. Ez utóbbi állításomat röviden indokolnom kell, különben ugyanolyan, tén yanyag nélküli vádaskodóvá válhatnék, mint vitapartnereink. Ma valamennyi ország nemzetiségi és vallások szerinti adatfeldolgozása vagy egy semleges gyakorlatot tükröz, vagy pedig a politikai rendszer értékítéletét. Semleges praktikum alatt azt értem, hogy valamely ország meghatározó nemzetisége és vallása 1es kódszámot kap. A második leggyakoribb nemzetiség és vallás kódszáma a 2es és így tovább. Az ilyen típusú adatfeldolgozás praktikus, a legkevesebb hibával jár, kíméli az összeírók és az adatfeldolgoz ók idejét, s a költségeket tekintve is ez a legolcsóbb megoldás. Ha ettől eltér egy államhatalom, például úgy, hogy a leggyakoribb vallás nem 1es rangsort kap, hanem 13ast vagy 109est, akkor ez a hozzáállás minden esetben tükrözi az államhatalom és az e gyház sajátos viszonyát is. Van erre példa a világ több országában is; olyan országokban például, ahol egy vallási kisebbség van hatalmon, s a statisztikában is tükrözteti a rangsorát, vagy olyan országban például, ahol hivatalból is üldözik vagy rosszallj ák a vallásgyakorlást. Ilyen esetekben a nehezen megjegyezhető számokat automatikusan is mellőzik az összeírók és a feldolgozók, és a végeredmény is így közeledik az államhatalom elvárásához. Mit gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, milyen kódszámot kelle tt beírnia most nemrégen az összeíróknak a leggyakoribb vallást, a római katolikus hitet követők összeírása során - 13ast vagy 109est? Ne is próbálkozzanak, nem fogják kitalálni az ilyen esetekben beírt 329es számot. A második leggyakoribb vallás, a Ref ormátus Egyház követői 561es számot kaptak, az evangélikusok 551est. Nyilvánvalóan ennek a számozásnak a következménye, hogy sok összeíró nem is bajlódott ezeknek a nehezen megjegyezhető számoknak a fellapozásával és beírásával. Felvetődhet persze a kérd és, hogy mely felekezetek kapták meg a legegyszerűbb, legkönnyebben megjegyezhető kódszámokat. Nos, a Kelta Hagyományőrzők Egyháza a 10es számra érdemesült; a Magyar Boszorkány Szövetség az 50es számot harcolta ki magának; az ortodox hindu vallás lett a 100as szám birtokosa; egy buddhista irányzat kapta a 200as számot; a tűzimádó párszik a 300ast, vagy hogy maradjak még a könnyen megjegyezhető számoknál, a metodisták örülhettek a 600as, a Jehova Tanúi a 700as kódszámnak, a 800as kódszámot pedig a Ma gyar Iszlám Egyház tagjai kapták. A könnyen megjegyezhető kódszámokat egytől egyig kisegyházak kapták. Említést érdemel, hogy nemcsak a történelmi egyházakkal szembeni sajátos ideológiát tükrözi egy ilyen táblázat, hanem az adóforintok iránti közömbösséget is. Csupán az első kódkocka segítségével a lakosság 97 százalékának a vallási hovatartozása feldolgozható lenne, azaz a népességből vett 12 százalékos minta alapján csupán egy kódkockát kellene feldolgozni. Természetesen ha a leggyakoribb felekezetek els ő számjegye nem irányadó - gondoljunk csak arra, hogy például a 3assal kezdődő kódszámon osztozkodnak a katolikusok, az izraeliták és a párszik , akkor csak drága feldolgozás révén szerezhető meg az az adat, amit olcsóbban is meg
