Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája (T/3797. szám) - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1744 módosulhat, de valami rendet szeretnének teremteni a sajtószabadság területé n. Egyik szempont sem elfogadható természetesen, és a polgári törvénykönyv túl fontos intézmény ahhoz, hogy ilyen látszattevékenységhez kapcsolódva a polgári törvénykönyvet tervezze módosítani a parlament. Mint azt elmondtam már kisebbségi előadóként is, o lyan látszat keletkezhet, mintha nem lenne eléggé védve a személyiségi jog, és külön intézkedést szükséges bevezetni a személyiségi jog védelmére. Laikusként, de a témát valamennyire ismerve hadd mondjam el, hogy ha ma valaki úgy érzi, hogy a személyiségi jogait sértették, feljelentést tehet rágalmazás miatt, kérhet helyreigazítást a sajtóban, amit vagy megtesznek, vagy nem tesznek meg, de kérheti a válaszadás lehetőségét, vagy a válaszadáshoz hasonló közlemény közzétételét, amit gyakrabban megtesznek. Ha v alóban úgy érzi, hogy erősen sérültek a személyiségi jogai, akkor még nem vagyoni károkozás címén is feljelentést tehet, és bírói ítélettel olykor nem is jelentéktelen összeghez juthat a sértett. Mindezt azért érdemes elmondani, mert a mai bírói praxist ér demes számon tartani. A mai bírói gyakorlat - és erről mintha az előttem felszólaló képviselő úr nem nagyon venne tudomást - éppen a polgári demokrácia viszonyainak, a szólás- és véleményszabadság szentségének ismeretében általában a véleménynyilvánítást n em szokta személyiségi jogot sértő megnyilatkozásnak tekinteni. A bírói gyakorlat, amennyire ismerem, az elmúlt tíz évben egyértelműen abba az irányba tolódik el, hogy csak akkor hoznak a személyiségi jog sérelmével kapcsolatos döntést, ha egyértelműen ham is tényt állítanak - tehát tényállítás vagy tények hamis összefüggésben való bemutatása a véleményállítások kapcsán. A bírói gyakorlat, amennyire én ismerem - az államtitkár úr majd nyilván elmondja, hogy mennyiben ismerem rosszul , igyekszik a véleménysz abadság alapelvéből kiindulva a tényállításoknál megítélni a személyiségi jog sérelmét. Megismételve részben a már elmondottakat: mi úgy ítéljük meg, hogy nem kell a személyiségi jogok és a szólásszabadság ügyében hierarchikus rendet teremteni, a ma rendel kezésre álló lehetőségek bőségesen elegendőek. Nem érdemes ilyen törvényjavaslattal a parlamentnek foglalkoznia, mert ami ebből kikeveredhet, az nem változtatja meg érdemben a gyakorlatot, miután feltételezhetően kevés olyan bírói ítélet születne, amelyik megítélné azt a kötelező véleményközlést, amit az előterjesztők szeretnének. Ugyanakkor rendkívül sok zavar keletkezhetne ebben az ügyben, hiszen itt tételesen nem esett szó róla, de azt feltehetően minden parlamenti képviselő számon tartja, az előterjeszt ők is, hogy politikusokkal, közszereplőkkel kapcsolatos véleménynyilvánítás esetében egyértelmű az Alkotmánybíróság normája és a bírói gyakorlat. (15.40) Sokkal szélsőségesebb esetben ítélnek csak meg politikusoknál személyiségijogsérelmet, mint bárki más nál. Én az előbb is civilekről, nem politikusokról beszéltem. Felmerül az, amit már Pokol Béla korábbi javaslatánál sokszor elmondtak az ellenzéki képviselők, hogy bizonyos vélemények vitája kapcsán - például kritikáknál, mármint szépirodalmi tevékenység, művészeti tevékenység kritikájánál, karikatúránál - technikai értelemben is meglehetősen nehéz lenne, ha súlyos sérelmet jelentene egyegy kritika - és ilyesmi olykor előfordul , ha ellenvéleményt kötelező lenne ismertetni, és sok minden más ennek kapcsán felhozható lenne. Talán érdemes még azt elmondani, hogy vitatható az is, hogy ezt a javaslatot helyese a polgári törvénykönyv módosításaként tárgyalni. A bizottsági ülésen is szóba került, hogy elvben a magyar parlamentnek a sajtótörvényt kell és lehet k étharmados többséggel módosítani; nem esett szó erről ma annyiban, hogy '86 után a magyar sajtótörvény egyszer már tartalmazta a válaszadás jogát. Ezt a rendszerváltás kapcsán az akkori tárgyaló felek kiszedték a sajtótörvényből, '90ben kimaradt a sajtótö rvényből a válaszadás joga. Tehát, ha valaki vissza akarja ma helyezni a válaszadás kötelezettségét úgy, mint ahogy az korábban a sajtótörvényben szerepelt, akkor a mai magyar jogrend szerint és a hagyomány szerint nem pusztán a polgári törvénykönyvben, ha nem a sajtótörvényben is ezt rögzíteni kellene, ami kétharmados törvény. De nem ez a fő probléma e törvényjavaslattal, hogy jogtechnikailag hogyan kell vagy hogyan lehet ezt az álláspontot képviselni.
