Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája (T/3797. szám) - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz):
1742 közé, kiegészítie azokat, vagy egyébként valamilyen átfedést tartalmaz. Szükséges erre utalni, hiszen a törvényjavaslat általános vitájában vizsgálni kell azt, hogy a törvényjavaslat re ndelkezései a hatályos jogba miként illeszkednek, azok ütközneke más alkotmányos, törvényes rendelkezésekkel. A személyhez fűződő jogok tiszteletben tartása a polgári törvénykönyv parancsa. A személyhez fűződő jogok taxatív felsorolását nem tartalmazza ma ga a polgári törvénykönyv, ez nem is lehetséges a személyiség összetettsége, a személyiségi jogok felsorolhatatlansága miatt, de érdekes módon, nem felsorolásjellegűen, néhány esetben tiltó módon, jogsértést megállapító módon mégis utal arra, hogy melyek a zok a legfontosabb jogok, amelyeket a polgári törvénykönyv e fejezete védelemben részesít. A kérdés az, hogy ma elégségeseke a polgári törvénykönyv rendelkezései a személyiség védelmére és a személyhez fűződő jogok - vagy egyszerűbben is fogalmazhatjuk: a személyiségi jogok - közül a nevesített jó hírnév védelmére. Nem nagyon hangzott el az eddigi bizottsági vitában és felszólalásokban, hogy tulajdonképpen a személyhez fűződő jogok megsértése jelenleg a polgári törvénykönyv megfogalmazása szerint megtörtén het véleményalkotással, értékítélet közlésével is, hiszen a törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozóan azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel . A személyhez fűződő jogok megsértése - erre a "különösen" szó utal - nemcsak tényállítással következhet be, hanem véleményalkotással is. Mindebből következik, ha valaki másnak a jó hírnévhez fűződő jogát megsérti, akkor polgári pert indíthat, és érvényes ítheti az őt megillető igényeket, de a bírói gyakorlat sajnos a személyhez fűződő jogok megsértését is általában csak - talán a helyreigazítás mintáját követve - hamis tény állítása, híresztelése vagy valós tény hamis színben történő feltüntetése esetén ál lapítja meg. Jóllehet a ma hatályos jog sem zárja ki azt, hogy a bíróság a jó hírnév megsértését, tehát a személyhez fűződő jog megsértését véleménynyilvánítással, értékítélet közlésével is megállapíthassa. Az is nyilvánvaló, hogy a véleményalkotás mögött általában tényállítás található, de ettől természetesen ez elkülönülhet. A személyhez fűződő jog védelmét szolgáló ezen peren kívül a helyreigazítás intézményét a polgári törvénykönyv ugyanebben a fejezetben szabályozza, de ettől eltérően. Nemcsak eljárásj ogi eltérés van a két jogintézmény között, hiszen a személyiségi jogi per esetben a per alperese az a személy, aki a sértő kijelentéseket tette, míg helyreigazítás esetében az adott sajtótermékkiadó lesz a per alperese. Nemcsak ez az eljárásjogi különböző ség állapítható meg a két jogintézmény között, hanem tartalmi különbözőség is, hiszen helyreigazítás a hatályos törvény szerint csak tény közléséhez, híreszteléshez vagy valós ténynek hamis színben történő feltüntetéséhez kapcsolódik, vagyis véleményalkotá shoz és értékítélethez nem. A helyreigazítás és a személyhez fűződő jogok megsértése miatt indítható polgári per tartalmi eltérése ebben lelhető fel, és abban a nagyon lényeges különbségben a továbbiakban, hogy helyreigazítási kérelem esetén nem feltétel a személyhez fűződő jog megsértése. Helyreigazítási kérelmet, illetve helyreigazítás iránti pert akkor is lehet indítani, ha önmagában a tény hamis, vagy hamis tényt közöl a sajtótermék, vagy hamist tényt híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel , így nem szükséges tényállási eleme a helyreigazításnak az, hogy ezek a tényállítások - a valótlan tény, vagy a valós tény valótlan színben történő feltüntetése - egyben a személyhez fűződő jogokat is megsértsék. Lényeges két tartalmi különbség van a két jogintézmény között. Megállapítható, hogy az általunk benyújtott törvényjavaslatba foglalt válaszadás joga lényegében azt az űrt tölti ki, amely a jelenlegi hatályos szabályozásban megtalálható. (15.30) A törvényjavaslatban megvalósítani kívánt jogintézmén y nem helyreigazítás. Nem győzzük ezt hangsúlyozni a törvényjavaslat benyújtása óta, és azt megelőzően is az ezzel ellentétesen megjelenő véleményekkel szemben, hiszen véleményt álláspontunk szerint sem lehet helyreigazítani. A vélemény szabad, a véleménny el szemben az a szabadság jelenhet meg, kikényszeríthető jogi igényként megjelenő szabadság, hogy egy másik vélemény is megfogalmazódhasson. Alapvetően
