Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényjavaslat; a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjava... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
1721 képességéről, a magyar nyelv ismeretéről, valamint az alapvető társadalmi ismeretek megszerzéséről állampolgári ismeretek formájában vizsgát is tesz. Ugyanígy ajánlhatónak vélem, hogy amennyiben az igazolvánnyal rendelkező magyarral együtt élő nem magyar nemzetiségű házastársa, nem ma gyar nemzetiségű kiskorú gyermeke Magyarország mai területén kíván élni, letelepedési kérelmét, kérelmüket az állampolgársági törvény 4. § (2) bekezdése, illetve az idegenrendészeti törvény 18. § (2) bekezdésében meghatározott kedvezményeknek megfelelően n yújthassák be. Úgy vélem, ezek a könnyítések nem gerjesztenék a szülőföldről történő elvándorlást, és különösen akkor nem, ha a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény eléri célját, és valóban alternatívát jelent a vízumkényszer bevezetését kö vetően is a letelepedéssel vagy az állampolgársággal szemben. Hiszen az állampolgárság kérvényezésével az érintett személy máris kikerül a szomszédsági törvény hatálya alól, valamint az állampolgárságnak és letelepedésnek továbbra is feltétele maradhat a m agyarországi lakhatás és megélhetés biztosítottságának igazolása. Sőt, további biztosítékot jelenthet az a körülmény is, hogy amennyiben valaki csalárd módon szerezte meg a magyar állampolgárságot vagy letelepedést, akkor lehetőség van annak visszavonására , mint ahogy az idegenrendészeti törvény 23. §a, az állampolgársági törvény 9. § (1) bekezdése biztosítja ezt. Mindezekre a felvetéseimre persze lehet azt mondani, hogy a külföldi magyarok jogállását rendező törvény meghozatala után térjünk vissza rá, van azonban olyan további kérdéscsoport, amely mindenképpen a jelen joganyagban tisztázandó. Az egyik ilyen a hazatelepülők nyugdíjának kérdése. Van nálam olyan panaszlevél, melyben arról számol be írója, hogy számára külföldön állapították meg nyugdíját, és nem található olyan hazai szerv, mely az ő nyugdíjas státusát megállapítaná. Továbbmegyek: ha a nálunk letelepedett nem rendelkezik állandó magyarországi lakóhellyel, és így a lakóhelyét csak az idegenrendészeti hatóság tartja nyilván, és emiatt nem kerül a személyi adat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá, akkor nem fognak részére az érvényes jogszabályok szerint nyugdíjat megállapítani, bár a szomszédos államok többségével szociálpolitika terén kötött egyezményeink vannak - az 1962. évi 5. törvényerejű r endelet 5. §ára utalok. Ezzel az idősek áttelepedése elé súlyos akadály gördül, mert Magyarországon élő gyermekei gyakran nem rendelkeznek olyan jövedelemmel, hogy itteni nyugdíj nélkül is eltarthassák szüleiket. Ebbe a körbe tartoznak olyan nyugdíjasok, akik egyébként még voltak is magyar állampolgárok, sőt akár harcoltak is magyar hadseregben. A másik kérdés, mely az előttünk lévő joganyagban méltánytalanul hátrányba hozhat határon túlról érkező magyarokat, az a tény, hogy mind az idegenrendészeti törvén y, mind az állampolgársági törvény egyaránt kedvezményezi azt a külföldit, akinek felmenője volt magyar állampolgár. A kedvezmény igénybevételére való jogosultságot ebben az esetben a felmenő magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínűsítő okirat alapoz za meg. Hölgyeim és Uraim! Ha ez a szabályozás így marad, akkor például a csángók egészében kimaradnak a kedvezményezettek köréből, miután ők a történelmi határon túl élnek, esetükben a magyar felmenőre vonatkozó okirat beszerzése gyakorlatilag lehetetlen. Végül, az előbbihez hasonló megjegyzés kínálkozik az állampolgársági törvény 20/A. §ához, mely a névmódosítással foglalkozik, eszerint a névmódosítási kérelmet okirattal vagy szakvéleménnyel kell alátámasztani. Ha meggondoljuk, hogy amilyen könnyen ferdí tették és fordították le vagy át a magyar neveket a szomszéd államokban, ugyanolyan nehézkesen, érthetetlenül és bürokratikusan viselkednek hatóságaink itthon e kérdésben. Miért kell e kérdésben bármit is igazolni vagy szakvéleményeztetni? Talán mégiscsak a személyi szabadságában kéne álljon, önazonosságához kéne tartoznia, hogy úgy szólíttassa magát, ahogy együtt élő közösségében kapta nevét. Ha külső erőszakkal ezt elferdítették, joga legyen helyesbítést kérni legalább az anyaországban. Az erőszakkal fenn tartott, ráerőltetett idegen név végül is az illető magyar voltának kétségbe vonása, rosszabb talán még annál az érzéketlen gyakori kérdésnél is, ami gyakran elhangzik az ő esetében, hogy honnan beszél magyarul. A szomszédsági magyarokról szóló leendő
