Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 28 (197. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAGYAR BÁLINT, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1689 Az a kérdés, hogy Magyarország az élre törő országok közé tude kerüln i, vagy a nyugati világ országai között a lassan követő, hol lemaradó, hol megint egy kicsit követő, hol megint lemaradó országok közé fog tartozni, ettől a választól, e kérdés megválaszolásától függ. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés al elnöke foglalja el.) (11.10) A gazdasági növekedésünk is - amely '96 óta bizonyos értelemben töretlen Magyarországon és 5 százalék körüli - több tényezővel együtt, több tényező hatására is kifulladóban lehet az elkövetkező években, ha az információs társad alomhoz kapcsolódó gazdasági fejlődés, gazdasági szolgáltatások megfelelő fejlődése nem következik be. De mégis az a kérdés, hogy hol állunk, hiszen hihetetlenül szeretünk büszkélkedni bizonyos értelemben olyan eredményekkel, amelyek nem is igazán eredmény ek, és nem vagyunk hajlandók körülnézni a világban, hogy hol tartunk. Amikor nemzetközi összehasonlításokat teszünk, akkor rendszerint NyugatEurópával és a világ fejlett országaival hasonlítjuk össze magunkat, és az így meglévő különbségeket mintegy törté nelmi különbségekként értékeljük, és azt mondjuk, hogy ez mintegy természetes dolog, hiszen Magyarország, KeletEurópának ez a része ezernyi történelmi katasztrófán ment keresztül, és ez a lemaradás egy olyan lemaradás, amely mintegy magától értetődő lemar adás. Ugyanakkor azt kell látni, hogy a nyugati országok egy jó része is, a korszakváltás lehetőségét megragadva élre törő szerepbe tud kerülni, egészen más helyzetbe, mint tíz, húsz vagy akár harminc évvel ezelőtt volt a nyugati országok közösségében. Ezé rt én, tisztelt képviselőtársaim, hadd idézzek önöknek egy 2000es felmérést, amelyet a Media Research nevű intézmény készített el. KeletEurópa országait hasonlítja össze, a 14 év feletti lakosság internethez való hozzáférését vizsgálja és a százalékos me goszlását. Szlovénia vezet 37 százalékos eredménnyel ebben az összehasonlításban, Észtország a második 25 százalékkal, és ehhez hozzá kell tennem, hogy Észtország összes iskoláját 2000re rákötötték az internetre, nem pusztán a középiskolákat, hanem az ált alános iskolákat is; Lettország is egyébként Magyarországot messze meghaladó eredménnyel rendelkezik ezen a téren. A harmadik ország a Cseh Köztársaság 16 százalékkal, és itt már nagyon várjuk, hogy Magyarország is valahol feltűnjön ebben a sorban, de, kér em szépen, nem vagyunk sehol. Jön a Cseh Köztársaság után Horvátország 14 százalékkal, majd Bulgária 13 százalékkal - még mindig nem vagyunk sehol , jön Szlovákia 11 százalékkal, Lettország 10 százalékkal, és feltűnik Magyarország 9 százalékkal, hogy mege lőzze Lengyelországot, Romániát, Litvániát, Macedóniát, SzerbiaMontenegrót - KisJugoszláviát , Oroszországot és Ukrajnát. Tehát amikor a szilikonvölgyről és az információs társadalom lehetőségeiről ábrándozunk, akkor tudni kell azt, hogy egy nagy lemara dásban vagyunk már, és ez a lemaradás senki másnak nem köszönhető, csak saját magunknak. 1998 után, azt kell mondjam, a kormány elaludt. Alapvető értékei között sem szerepelt az információs társadalomhoz való felzárkózás, a követelményeknek való megfelelés politikája. Két évig ezen a területen szinte semmi nem történt, és tétlenkedett, két év elteltével volt képes csak egy határozottabb politikát megpróbálni megfogalmazni. De azt követően is ennek a politikának jó néhány eleme csak píárakcióként értékelhető . Ilyen például a családi PC támogatási programja, amelynek révén 1400 gépet osztottak ki kedvezményes áron magyar állampolgároknak. Ha ezt egy tehetősebb alapítvány teszi, akkor dicsérendő, a kormányzat részéről egy rendkívül szűk korlátok között mozgó ki s program. Késlekedett a szabályozással is, illetve amely szabályozás területén viszonylag jól állunk, mondjuk, az elektronikus aláírásról szóló törvény szabályozásának megkezdése, ott annak a környezetnek a kiépítése hiányzik, amelyben ez a törvény igazán hatni tud. Ugyanakkor az ORTT vezető kormánypárti tisztségviselője azon gondolkodik, hogy hogyan lehet korlátozni az internetet és az internet szabadságát. Más tárcákkal való együttműködés sem látszik igazán virágzónak ezen a területen, hiszen az oktatási tárca kerettantervének keretében,
