Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 27 (196. szám) - Az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes, egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS (MSZP):
1647 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Vágvölgyi János képviselő úrnak, MSZP. DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS (MSZP) : Tisztelt K épviselőtársaim! Elnök Úr! Ezen a kora hajnali órán - úgy látszik, hogy nekem már az jutott, hogy mindig ilyenkor tudok hozzászólni, mert volt, amikor fél kettőkor kerültem sorra - néhány gondolattal szeretnék kapcsolódni a hozzászólásomban Gidai képviselő társam utolsó mondatához, a finanszírozás kérdéséhez. Tudniillik a jelenlegi finanszírozási rendszer nem alkalmas arra, hogy az egészségügy szereplőit, az orvosokat és az egyéb dolgozókat arra ösztönözze, hogy hatékonyan lássák el a munkájukat, hanem arra ösztönzi őket, hogy minél nagyobb teljesítményük legyen, hogy meglegyen a megfelelő jövedelmük, hogy az adott intézmény fennmaradhasson. Ez a lényege az egésznek. Egyébként akkor, amikor ezelőtt jó tíz esztendővel arról vitatkoztunk, hogy bevezessüke a hb csrendszert és ezen az alapon legyen finanszírozva a magyar egészségügy, amerikai szakértők voltak itt és azt mondták, óva intik a magyar egészségügy vezetőit, hogy a hbcsrendszerű finanszírozást vezessék be általánosságban a magyar egészségügyben. Azt g ondolom, hogy igazuk lett. Ha jól emlékszem, 1990 kora őszén volt ez a megbeszélés. Igazuk volt, mert ez tönkreteszi a magyar egészségügyet, ha változatlanul folytatjuk. Még egy problémát szeretnék itt megemlíteni: azt mondta a képviselőtársam, hogy az int ézkedések nem tudják a céljukat betölteni. Persze, hogy nem tudják, ha azoknak az ellenére akarják megvalósítani azokat, akik nem érdekeltek abban, hogy megvalósuljanak ezek az intézkedések. Azon elbukik a legjobb elgondolás és rendelet is, ha nem beszéljü k meg az illetőkkel, hogy mi a feladatuk ebben az egészben, és nem hatunk oda, hogy el is fogadják az elgondolásainkat. Nem akarok a kapacitástörvényről beszélni, hanem a salátatörvény 11. §a az, ami azt gondolom, hogy szót érdemel a többi egyéb mellett, hiszen ez foglalkozik az egészségügyi törvény módosításával; a korlátozó intézkedéssekkel a 11. § (1)(7) bekezdése, míg a 92. § problémáival a 11. § (7) bekezdése. Tudnunk kell, hogy az egészségügyi törvény 10. §a eddig is kimondta, hogy a beteget tilos olyan eljárásnak alávetni, amely emberi méltóságát sérti. Ez a rendelkezés egyértelművé tette, hogy a beteg egyébként jogos korlátozása sem lehet büntető jellegű. A törvényben megfogalmazott módosítás kétségtelenül hozzátesz az emberi méltóságot sértő korl átozások általános elvi tilalmához, a probléma az, hogy nem határozza meg a megengedett korlátozó módszereket. Mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Kínzás Elleni Bizottság azt a követelményt állította fel, hogy törvény keretei között kell meghatározni a szabadságkorlátozás megengedett módszereit. (0.30) A javaslat 11. §ának (7) bekezdésében tulajdonképpen az egészségügyi törvény 192. §át fogalmazzák újra. Többletgaranciát nem vezetnek be. Az Alkotmánybíróság 36/2000. számú határozata azért minősített e alkotmányellenesnek az egészségügyi törvény ezen paragrafusát, mert nem adott választ arra, hogy melyek azok a főbb módszerek, amelyek a személyes szabadság - beleértve a mozgásszabadságot is - korlátozása tekintetében a pszichiátriai betegeknél igénybe vehetőek. Indoklásában is felhívta az Alkotmánybíróság a figyelmet arra, idézem: "A szabályozás ne tartalmazzon további elvont megfogalmazásokat a korlátozás arányosságának eldöntésére irányadóan." Az előbbieknek megfelelően olyan előírásokat kell megfogal mazni, amelyek kizárják az önkényes jogalkalmazás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önkényes szabadságkorlátozás, idézem, "amikor a szabadságkorlátozás módozatainak megválasztása tekintetében a jogalkalmazót semmilyen konkrét előírás nem köti". Ezen emberi jogi kérdés garanciális súlya is szükségessé teszi, hogy törvény szabályozza a megengedett módszereket.
